Fejlődéslélektanom

HZs-vel kb. 15 éve találkoztunk, most azonban véletlenül igen. Ő még Pálként ismert, de Zsolttól már hallotta, hogy megváltoztattam azt, ill. hogy megváltoztam, csak nem tudta pontosan, hogyan. Most a külsőt láthatta :-) Megkérdezte, hogy miben változtam meg belül. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz ezt megfogalmazni, és hogy ilyen nehéz magunkat kívülről látni, főleg, ha a változás hosszú évek alatt megy lassan, fokozatosan végbe.
Tehát mikor úgy 15 éve használni kezdtem az András nevet, az akkor még csak azt jelentette, hogy szakítani szeretnék az addigi életemmel, azaz nem akarok unalmasan belesimulni a hetero társadalomba, nem akarok úgy élni, ahogy a környezetem/családom elvárja tőlem. Ez akkor még csak egy igényt jelentett, amit akkor csak részben tudtam megvalósítani, azaz csak fokozatosan próbálni az igazi meleg életemet megélni: meleg barátok, némi közösségi élet, szórakozás, társkeresés. Miközben éltem hetero Pál életemet, elkezdtem élni titkos meleg András életemet. E kettősség belül nagyon zavart, és persze jelentősen megnehezítette az életemet. Harmadik jelentősebb párkapcsolatom alatt nyitottam a család felé, ami némileg könnyebbé tette a mindennapokat. Az igazi változás kezdete azonban az azonos nemű társastáncba járáshoz köthető. Itt kerültem be egy élő közösségbe, ahol némileg tovább szocializálódhattam, hisz addig csak párban vagy csak baráti körben működtem melegként. Következő jelentős lépés felkészülésem a Második Alapítványba történő belépésre. A felkészítés alatt döbbentem rá, hogy eddig milyen lassan haladtam, és mennyire távoli még a cél: azaz, az a vágyam, hogy tényleg nyitott, fejlődőképes személy legyek. Nehezen, de telve reményekkel mentem el pszichoterápiára. Itt mentálisan sokat fejlődtem, önreflexív lettem, de 1 év után a terapeutával együtt úgy láttuk, hogy a továbbfejlődésnek ez már nem útja. Közben a Második Alapítványnál jutottam a hétköznapi emberekhez képest jelentősen másként gondolkodó emberek közösségébe. Ennek hatására lettem empatikus, közösségibb ember és kezdtem el az átlaghoz képest másként vélekedni az emberi kapcsolatokról.
Végül elért a nagy szerelem is. Páromban megtaláltam, azt az embert akire felnézhetek, akit tisztelhetek, akiről gondoskodhatom, aki további szellemi fejlődésem és fizikális erőnlétem megtartásának indikátora. Nem motorja, mert nem támaszt követelményeket, hanem csak példát mutat. A kapcsolatunk másik előnyös hozadéka, hogy arra ösztönöz, hogy jó társa legyek valakinek, aki párjául fogadott. Megpróbálom a lehető legjobb párkapcsolatot kialakítani, hogy boldogságot tudjak adni, és kapni.
Vajon sokat fejlődtem? Remélem HZs, ha ismét jobban megismer, majd elmondja. :-)

Aranykor

Mikor a mai nap hazaértem, délután 5 óra körül lefeküdtem és csak 4 óra mély alvás után tértem magamhoz. A mostani és a közeli hétvégék is fizikailag kimerítettek (meg valszeg a következők is), azonban szükségem van ezekre az ingerekre, mert azt érzem most kell pótolnom az előző életciklusomban felgyülemlett nagy lemaradásomat. Az utolsó két évben fokozatosan növekedett feladataim és tevékenységeim (munka-önkéntesség-hobbik-utazás) száma és úgy látom, még nincs vége...
Ez párhuzamosságot mutat, azzal az esettel, hogy hosszú ideig a meleg férfiak átlagához képest kevés szexuális kapcsolatom volt, míg aztán egy relatíve rövid időszakban megéltem az eddigi összes 70%-át. Miután úgy éreztem, hogy bepótoltam, azután szépen visszaálltam az eredeti állapotba. (Másik példa az éjszakai diszkózás.)
Azt remélem, hogy a 40-es éveim lesznek az életem aranykora, amikor minden beáll egy kényelmes arany középútra, ahol megtalál a megelégedettség (és megtart az egészség). Nem vágyom több pénzre, több hatalomra, vagy több szexre, csak több értékre. Ha ezt megélem a következő 10 évben, akkor már nem kell tovább itt lennem, és megélnem a bizonyosan eljövő (fizikai és szellemi) leépülésemet.