Mes Femmes

Az Orczy kertben futottam ma, mert sötétedés előtt nem jutottam volna ki a Margit-szigetre. A futópálya közepén zárt focikispálya található, melyen gyerekek játszottak, miközben egy napközis tanárnő erélyesen és számomra agresszíven igazgatta őket. Erről futás közben eszembe jutott, hogy amíg nem ismertem közelről leszbikusokat, addig azt hittem, hogy azok egytől-egyig agresszív, férfiutánzó és -gyűlölő nők. Aztán mikor egyre többet ismertem meg, azt tapasztaltam, hogy nagytöbbségük kedves, jóindulatú, érzelemgazdag személyiség. Lehet, hogy csak szerencsém van, de egy kezemen meg tudom számolni hány butch-csal találkoztam, akik számomra pont férfias viselkedésük miatt nem szimpatikusak. Az én általam ismert leszbikusok inkább femme-ek, akik azért az átlagos nőnél önállóbbak, öntudatosabbak, vagányabbak. (Kétszeres [nő és leszbikus] hátrány ellenére is helytállnak.) Mégis ezt mind egyfajta lágysággal teszik. Nem erővel törnek előre, hanem ésszel. (Erre jó példa a falmászás. Én erőből húzom fel magam a falra, Lívi ügyes technikával kúszik fel. Én így gyorsan elfáradok, amikor ő még vígan mászik.)
Talán mindezekért szeretem jobban a leszbikus, mint a hetero nőket.

Mordor

Némi viszontagságos repülőutazás után megérkeztünk Maccsal Tenerifére. Az idő mindennap szinte tökéletes, szép napsütés, némi felhővel, esetleg vízpermettel eső helyett. A város (La Orotava) szép, a szállás kellemes, Mamfred az osztrák szállásadó gemütlich (kedélyes) és a végtelenségig segítőkész. Sok túra, gyönyörű tájak, kedves emberek, relatív olcsóság. Borzasztó állapotú bérelt Peogeot 106-os (behorpadt ajtó, nem zárható csomagtér, néha válthatatlan sebváltó), és hétüléses Nissan csere kisbusz. :-)

Vasárnapra tűztük ki a Teide (3750 m) csúcsának megmászását. A hegy és környéke kietlen, zord, de mégis szép, tele különböző színű, árnyalatú kövekkel, és sziklákkal. Beszereztük az engedélyt, mert a csúcsra csak korlátozott számban engednek fel túrázókat. Macs nagyon lelkesedett, én egyre kevésbe. Fáradt lettem a sok mozgástól, és ilyen magasságban már hideget vártam. Macs egyedül is ment volna (én felvonóval mehettem volna), azonban megrémültem ettől a lehetőségtől, és végül vele tartottam. Féltettem, de inkább csak önzőségemben.
A Teidén aznap hét ágra sütött a nap. 3000 méterig teljesen rendben voltam, aztán lassan rám tört a rosszullét. Hevesen dobogott a szívem, nehezen kaptam levegőt. Meg kellett állnom. Aztán egyre többször. Lassan, aprókat lépdeltem mint egy lassított felvétel. Macs már nagyon aggódott és vissza akart fordulni. De ezt én már nem engedhettem meg magamnak. Nem tehettem meg vele, hogy még a menedékházig sem jutunk fel. Lassan felvonszoltam magam a házba (3250 m), ahol egy rosszkedvű hegyimentő oxigénpalack helyett a leereszkedést ajánlotta. Kb. fél óra alatt magamhoz tértem és lassan visszaereszkedtünk.
Azt hiszem sajnos ismét megbuktam önzetlenségből és ha Macs meg is tudott bocsájtani, én magamnak aligha.

Különös szilveszter

Semmi kedvem sem volt a szokásos szilveszterhez a baráti társaságban, ahol csak beszélgetünk és iszunk addig, amíg a többség rendesen be nem rúg, és elkezdik egymás tapperolni, vagy egy diszkós helyre ahol vadidegenek között kell vonaglani. Épp ezért örültem, hogy Macs azt javasolta, hogy ünnepeljünk a LABRISZ irodában. Én pedig azt, hogy éjfélre menjünk haza.
8 óra körül érkeztünk a helyszínre, ahol már 15-20 leszbikus és Kate legkisebb fia tartózkodott. Egy részük beszélgetett, a másik részük társasjátékozott. Bennünket is hívtak a játékba, úgyhogy Macs beállt játékosnak, én meg játékvezetőnek.
A játék befejezése után kb. 11 óráig beszélgettünk (nagy örömömre Krisztina is megjelent), majd a nagyteremben csináltak egy négycikkes kört textildarabokból, köré mécseseket raktak és mi körbeültük. Mint kiderült a kör a 2011. évet, a négy körcikk pedig a négy évszakot szimbolizálta. A körbe ülők - ha akarták - az év során velük történt fontos dolgokról mesélhettek és utána egy-egy mécsest is meggyújthattak. Voltak akik beszéltek, de voltak akik nem. Én beszélni szerettem volna annak ellenére, hogy nagyon féltem ilyen nyilvánosság előtt magamról beszélni. Mire hozzám ért a sor már nagyon izgultam. Végül sikerült elmondanom, hogy a 2011. évemet egyetlen, de folyamatos fontos történése van: az, hogy megtaláltam a párom és az, hogy vele vagyok. Elmeséltem, hogy együtt voltunk a portugál camihnon és, hogy milyen nehéz, de milyen nagy élmény azzal együtt menni az úton, akit szeretünk.
Lehet, hogy életem Maccsal olyan lesz mint a Camihno, ahol nehéz, és könnyű pillanatokat értünk meg felváltva, ahol sírtam és nevettem is, ahol fájdalom és boldogság is jelen volt, de szerencsére a másodikak mindig jelentős túlsúlyban. Ha az életben is ilyen arányok lesznek, akkor boldog életem lesz mellette.
Elégedetten jöttem el a partyról, mert az olyan csendesen jó hangulatú volt, és mert minden félelmem ellenére egy csoport idegen előtt el tudtam mondani - még ha csak saját suta szavaimmal is - , hogy mennyire szeretem Őt!