Hádész birodalma

Szombaton Imi, vasárnap Berci mondta le a vacsorameghívásomat. Kissé elkenődtem, de bosszúból úgy döntöttem, hogy akkor alászállok az erkölcstelenség fülledt barlangjába a Szauna 69-be. Meglepetésként ért, hogy a pokol bugyraiban már bankkártyával is lehet fizetni! Hát már ide is betört a kereskedőszellem. :-) Mondhatni, hogy sokan voltak, számomra már szinte beláthatatlanul. Ilyenkor nehezen tudom kiválasztani kire érdemes vadászni, mert annyian mászkálnak fel s alá. Én is ki-be járkáltam a kabinok és a gőz között (szaunázni már szaunáztam a kondiban), mert sehol sem találtam a helyem. Az első gőzös alkalommal megtalált egy 25 év körüli kellemes, ámde erőszakos srác vastag és hosszú farokkal és rám startolt. Első két alkalommal elküldtem, de miután nem találtam senkit sehol, néhány kurván kívül, ezért harmadszorra már megadtam magam és nekiálltam a szopásnak némi közönség előtt. Igen jól eset félév szüzesség után. Nem hagyta végigcsinálni, a kabinokba sem akart átmenni, valszeg mert még másokat is ki akart próbálni, így kénytelen voltam beljebb menni a sötétbe, ahol felismertem egy másik lehetséges partnert. Ő ugyan kézzel engedte, de mást nem, ill. engem próbált volna, de én csak a megfelelő izgalmi állapotban tudok jól produkálni, így ez is abbamaradt. Mindenesetre kellemes élménnyel távoztam Hádész birodalmából. :-)

Update: ma együtt ebédeltem kedvenc lelkipásztorommal és kiderült, hogy az én távozásom után fél órával érkezett meg oda téríteni. :-)))

Loreley Gilmore

Pénteken megvettem a Szívek szállodája című sorozat 2. évadját DVD-n. Imádom ezt a sorozatot. A főszereplő Loreley a független egygyermekes nő, aki fiatalos, bohém, kicsit őrült és tele van jó mondásokkal. Mindazon tulajdonságokkal rendelkezik amiket én is birtokolni szeretnék. Szívesen kipróbálnám milyen nőnek lenni, ha lenne gyerekem inkább lányt szeretnék, fiatalos szeretnék maradni, és nem lenne rossz ha vicces és sziporkázó lennék. :-) De Loreley legfontosabb tulajdonságai mégis, hogy teljesen önálló, igazából mélyen gondolkodó és érző, sokat hezitáló és hibázó, alapvetően jóindulatú és mindig elbukó típus pont mint én. :-)
Loreley édesanyja Mrs. Gilmore (a keresztnevét nem tudom) pedig egy rohadt jó figura, akinek iszonyúan jó a fanyar humora, és a látszólagos érzéketlensége alatt ott az érzések tömege. (Erről az jut eszembe, hogy Tibor azt mondta, hogy szerinte nincsenek bennem érzések, én meg azt mondom, hogy nagyon is sok van csak nagyon kevés embernek és nehezen tudom kimutatni. Autsch!)
Az egész film pörgős, nagyon szarkasztikus és egyben tele van érzésekkel és lappangó fontos gondolatokkal barátságról, családról, kapcsolatról, szeretetről, és életigenlésről. Fantasztikus a nagymama és anya harca az unoka szeretetéért és a film humoros körítése.

Bemutatóra szóló váltó

Szerdán megbeszélés volt az Irodában. Itt hallottam egy érdekes és egyben mélyen igaz gondolatot, hogy a bibliai megbocsátás görög fordításban egyben adósság elengedés is jelentheti, azaz, ha valaki megbántott az tartozik neked (bocsánatkéréssel, a szeretet hiányával, stb.), és ha haragszol rá akkor továbbra is tartozik neked. Ha meghal, akkor már hiába várod a kifizetést. Ha megbocsátasz, akkor végleg elengeded az adósságot, képszerűen eltéped a kezedben tartott váltót.
Elgondolkodtam, hogy kinek a váltói vannak nálam. Bátyámé, Exemé, Péteré. Exemét szerintem már sikerült eltépnem, nem haragszom, értem a lépéseinek motivációit és ráadásul nekem is vannak nála váltóim. Valszeg vissza kéne váltanom őket. Péterét talán majd, ha végleg elköltözik és egy új kapcsolatot alakítok ki vele. A bátyámét még tartogatom, bár tényleg teljesen feleslegesen. Viszont olyan biztonságot nyújt, hogy nálam van. Mindig be tudom mutatni, ha szükséges.

Zörög a haraszt

Tibor vasárnap kondi közben bogarat ültetett a fülembe, mert véleménye szerint Zsolt lelkileg rossz állapotban van. Kevés a fizetése, az új helyén is zaklatják, felélte a tartalékait, és egyébként is rossz évet zár. 2 hete nem találkoztam Zsolttal és szombatra is hívott inni, de a táncest miatt nem mentem. Megindult a lelkiismeret furdalásom és gyorsan felhívtam, hogy hétfőn találkozzunk a Minisztériumban (Mystery bár). A hívás végén csak megkérdeztem, hogy van-e aggódni valóm miatta, de azt a választ kaptam, hogy nem tudja miért lehetne. Ez kissé megnyugtatott, de egyébként is gusztustalanul optimistának ismerem, és csodálkoztam is volna rajta, ha a kétségbeesés ledöntötte volna. Hétfőn jókedvűen fogadott és már a beszélgetés kezdetén közölte, hogy tudja, ki van a dologban, és miért. Nos a magyarázat, hogy eléggé be volt rúgva mikor Tiborral beszélgetett, így nemcsak, hogy panaszkodott (ami nem jellemző) hanem még csókolgatta is a nyakát. :-)
Persze nem vagyok teljesen hülye, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, így elképzelhető, hogy mostanában Zsolt inkább szebbre festi a dolgokat, mint valójában, de ezekről mélyebben beszélgetni csak akkor tudunk, ha ezt ő is akarja. :-(

Interjúrészlet

Kérdező: - András, ha a halál utáni életről szóló vallási lehetőségek közül kellene választanod, melyik számodra a legszimpatikusabb?
András: - Hm... ...talán az, hogy mindig újraszületek, addig amíg tökéletessé nem válok...  ...aztán jöhet a nirvánás cucc!  :-)

Salsaelőny nálam!

Szombat estére készültem késő délután. A Facebook-ot nézegettem, mikor Imi hirtelen rámírt, hogy megyek-e a táncestre? Mondtam, hogy igen, de csak 7-ig tudok ott lenni, mert át kell mennem a Szimpozionba egy bemutatkozó előadásra, amit én szervezek. Azt írta, hogy sajnálja, mert a táncesten táncolni szeretett volna velem. Ez jól esett. Megnyugtattam, hogy 9-re visszaérek, amit elégedetten vett tudomásul. 18.10-re értem a helyszínre, ahol már folyt a Mambo tanítás. Gyorsan ledobtam a cuccaimat és csatlakoztam Macshoz. Egész gyorsan beletanultunk, mert egyrészt nem volt nehéz, másrészt a tánctanárnő Ági jól adja elő a dolgot. Vicces és kedves, bár nem húzza az időt az biztos. Nekem nagyon szimpatikus volt, bár én már próbáltam nála órát. (Csak Csaba meg ne tudja!) Szépen egyenként szakaszokra bontva, ismételgetve végigvettük a sort úgy, hogy végül hibátlanul végigcsináltuk Maccsal, aki közben folyamatosan fikázta magát. Persze teljesen jól levezette a figurát! Ráadásul közöltem vele, hogy visszajövök a táncestre, mert Imi is szeretné. Meg is jegyezte, hogy az Imi miatt bezzeg visszajövök, de neki még azt mondtam, hogy nem biztos. Autsch!
Negyed 8-kor gyorsan átszaladtunk a Szimpozionba, ahol végighallgattuk az előadást (közben Tibor is megjelent a fiújával az azt követő könyvbemutatót meghallgatni), majd vissza a táncestre, de most vittük magunkkal Lacit is egy Irodai munkatársunkat, akit Macs és én is kedvelünk. Régen versenyszerűen táncolt, de már régen nem teszi. Most viszont Macs unszolására engedett és eljött. Táncoltam vele egy-két fordulót, de számomra valahogy teljesen idegennek tűntek a mozdulatai és a figurái. Végül is le tudtam követni, de nem éreztem a kapcsolatot közöttünk, mint Maccsal.
Szerencsére a táncest közben felfedeztem, hogy Imi nem nagyon tud salsázni, mert az nem versenytánc, így nem is tanulják. Viszont így megnyugodhattam, hogy legalább ebben én jobb lehetek nála, hamár minden más táncban minden alkalommal porig alázom magam, ha vele táncolok. És plusz megbeszéltem vele egy szombati vacsoraestét! Wow!

Tánctanársegéd

Tegnap ismét egy kellemes meglepetésben volt részem, mert a kezdő órán, ahol segíteni szoktam Csabának, egy nagyon kellemes arcú, helyes srácot (Tamás) találtam. Mivel teljesen kezdő volt Csaba úgy döntött, hogy hozzá oszt be. Ez természetesen jól eset, mert ezek szerint már látta, hogy jól bánok a kezdőkkel, meg persze a srác is tetszett. Szegénynek tényleg nehezen is ment, mert eddig csak gyerek korában táncolt, de azóta nem. Ehhez képest egész gyorsan betanulta a számára ismeretlen koreográfiákat és ami miatt teljesen levett a lábamról, hogy folyamatosan mosolygott rám. De ez nem olyan zavarodott mosoly volt, hanem őszinte. Persze folyamatosan dícsértem (ahogy minden kezdőt), hogy önbizalmat öntsek belé. Mikor Csaba felvetette a párcsere lehetőségét Tamás megjegyezte, hogy ő nagyon elégedett a partnerével, így nem ragaszkodik a cseréhez. Végül végig együtt táncoltunk. Megkérdeztem, hogy jövő héten lesz-e szerencsém hozzá, de sajnos azt mondta, hogy ő csak a következő kurzusban tervez majd jönni. :-(
Egyébként azt gondolom, hogy tényleg jól tudok bánni a kezdőkkel, mert már páran elmondták közülük, hogy velem szeretnének táncolni, ha lehet. Szívesen segítek Csabának, mondta is hogy jöjjek mindig, mert szükség van rám. Lehet, hogy egyszer majd tánctanársegéd leszek?

Unsere Liebste Lehrerin

Ma reggel némettanárnőnk Susanne (persze eredeti nevén Zsuzsanna), mint mindig vidáman érkezett meg hozzánk. Azt imádom benne, hogy mindig jókedvű és bizakodó (és még csinos is). Még a legrosszabb esetben is - azaz nincs házink és egyébként is fáradtak/nyűgösek/hisztisek vagyunk - töretlen optimizmussal vezeti az órát. Most   elmondta, hogy ugyan az előttünk lévő németóra, amit egy MÁV tisztviselőnek tart (egymás között csak MÁVos Bácsinak hívjuk) elmaradt, mert az lemondta. Ez sem igazán törte le, sőt aggódott, hogy az biztos még mindig beteg a bácsi. Végtelen optimizmusa mellett, lelkes, és aranyosan, kicsit gurgulázva nevet. Én csupa jót tudok csak elképzelni róla.
A mai nap eljutottunk a müncheni látogatásom 2. napjához, majd annak estéjéhez, ahol megjegyeztem, hogy biztosan tudni akarja-e mit történt akkor? Mivel azt mondta, hogy persze, ezért elmeséltem kalandomat a meleg szaunában diszkréten kihagyva a 4 db. 50-es férfi gruppenszexét. Szeretem ugyan zavarba hozni, de ezt már sok(k)nak gondoltam volna. :-) Viszont elmesélhettem, hogy megnéztem az Edelheiss nevű medvebárt, és ennek kapcsán elmagyarázhattam mit is jelent gay-ül a maci. Aranyosan csodálkozott, de jól vette. Teljesen toleráns és érdeklődő a meleg világ iránt. Büszke vagyok rá!

Kocsmai konfliktus

Tegnap eléggé kellemetlen szituációba keveredtünk Maccsal a Mysteryben. Beültünk az egyik asztalhoz egymás mellé, mert szemben már ültek néhányan (Dávid és Olgi is) és videojátékoztak. Többek között egy kissé italos számomra ismeretlen férfi is. Macs maga mellé rakta az övtáskáját a földre, és nyugodtan italoztunk. Egy idő után azonban észrevette, hogy nincs mellette a táska és elkezdtük keresni, mire a férfi jelezte, hogy azt ő rakta el az ülésre, mert útban? volt. Macs szóvá tette, hogy azért legalább szólhatott volna, mire az agresszíven közölte, hogy kétszer is szólt, és örüljünk, hogy a földről felszedte és biztonságba? helyezte, és egyébként is minek reklamálunk? Mindketten meglepődtünk a válaszon. Én személy szerint mindig megijedek az agressziótól (nevezhetjük egyszerűen gyávaságnak is), bár ennek az esetnek okait érteni vélem. Nem hiszem, hogy a férfi rosszindulatból vette volna el a táskát, de arról nekünk nem szólt (elfelejtette, nem tartotta fontosnak, stb.), és mikor ezzel szembesült, akkor védekezésképpen támadásba lendült. Végülis inkább fizettünk és távoztunk, miközben Macs nekem sajnálkozott az eseten, amiről ő nem is tehetett. Az eset kapcsán azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet ezeket a szituációkat jól megoldani? Mivel én konfliktuskerülő vagyok (ez az egyik rossz tulajdonságom a sok közül), valószínűleg megpróbáltam volna tréfával elvenni a dolog élét. A további vitának valszeg semmi értelme sem lett volna, mert a konfliktus csak tovább eszkalálódott volna, minden pozitív eredmény nélkül. Persze az embernek tudomásul kell vennie, hogy a Mystery tulajdonképpen egy kocsma, ahol az emberek alkohollal oldódni próbálnak és van akinél ez az agresszióját hozza ki. Sajnos láttam már ott ennél durvább jelenetet, bár az az előző vezetés alatt volt.

bad standard - great latin

A mai standardem VZs-vel ismét katasztrófálisan sikerült. Kedvencemmel a slowfoxxal kezdtünk, amit a legkevésbé tudok, sőt a ritmusában is borzasztóan  belegabajodok számomra teljesen idegen. Csak sajnálni tudtam VZs-t. Egész jól viselte, a vergődésemet. Próbáltam menteni a menthetőt, és tőlem szokatlan módon kedves voltam! Csaba természetesen látta a bénázást, de nem volt sok ideje a támogatásra. A tangó már jobban ment így VZs is jobban érezhette magát. Mivel Macsot ma este nélkülöznöm kellett :-(, így latinra is maradt. Latinból először salsáztunk, amiben VZs sok, általam nem ismert figurát tudott. Azért sikerült lekövetnem. Utána viszont rumbát vettünk, méghozzá egy olyan figurát, amit nyáron tanultunk és most jól kielemeztük, ill. technikáztuk. Szerintem marha jól sikerült, nagyon jól ment. Ebben a figurában (a nevéről fogalmam sincs) igazán buzisan tudok a karommal mozogni és ez elégedettséggel tölt el. Kriszti mindig megpróbál visszatartani, hogy ne túlozzam el, én meg mondom neki, hogy: kedvesem, én buzi vagyok, legalább itt hagy éljem ki! Ezen általábban szívből együtt nevetünk. A végére nagyon jó hangulatom lett, és teljesen elmerültem a figurában. Csaba a végén megjegyezte, hogy a latinban már teljesen más voltam. :-))))
Ráadásul Carmennel hazafelé megállítottak a rendőrök és én már tudtam, hogy szopni fogok (de cseppet sem fogom élvezni) , mert sosem hordom a kurva személyigazolványomat és meg fognak büntetni 30.000-re, de alighogy elkezdtem előkaparni a forgalmit + jogosítványt, szólt a rendőr, hogy menjünk tovább. Bepattantak a kocsiba és továbbhajtottak. Valszeg hívásuk volt. Megúsztam, bár elterveztem, hogyha meg akarnak büntetni, akkor odafordulok Carmenhez és bűnbánóan azt mondom: - Ne haragudj szívem, sajnos ezt elszúrtam, de azért megveszzük azt a kiságyat valahogy! Hátha a rendőr megsajnál. Mire nem jó egy táncpartnernő! :-)

Egy kellemes meglepetés

Péntek este bent üldögéltem az Irodában, a statisztikával bíbelődtem, mikor egyszer csak csenget a kaputelefon. Felvettem és Imi volt az, bejött a számlákért. Annyira megörültem neki, ráadásul aznap volt a névnapja. (Ha tudtam volna, hogy bejön, vettem volna neki valamit). Vidáman elbeszélgettünk Katarról, ahol nyaralt, a munkáról, amit most kapott és Münchenről. Ha kettesben vagyunk akkor mindig jól érzem magam vele, csak az állhat közénk, (amire Macs hívta fel a figyelmemet)hogy kapcsolatunk kezdetén úgy érezhette, hogy többet akarok a barátságnál, így kicsit játszmássá váltunk. Ez talán tudat alatt így is volt, de mégse. Viszont én kedvességből és bohóckodásból hevesen udvarolni szoktam (pl. Robinak is, Csaba atyának is, stb.), de belátom, hogy ez megzavarhatja a célszemélyeket. Most azonban már nagyon kellemetlen erről beszélni, mert a világért sem akarom Imit megsérteni, mert egy kedves, aranyos, értelmes, jószívű fiú. Majd még gondolkodom rajta.
Mindenesetre megbeszéltük, hogy majd valamikor elmegyünk együtt, vagy többen vacsorázni, még az idén. És szombat este meg megnézzük a Szimpozion Klubban, mert ott fellépnek a táncpartnerével.

Standard and Latin

Tegnap standarden VZs-vel táncoltam. Azt hiszem egyre jobban tudok vele táncolni. Persze még nem érzem teljesen a stílusát, de azt hiszem meg fogom szokni. Kicsit talán erőszakosan gyakoroltat, de ha neki ez kell akkor én nem állok ellent. :-) Meg igazából azért vagyunk ott. Egyébként szimpatikus és támogató a viselkedése, így jobban felengedek. Most már sokat viccelődünk és ez jó. Szerintem lassan ő is megkedvel, és bár ő alapból egy nyitott személyiség, de szerintem csak egy bizonyos határig. Sajnos standardben sokat bénázok (sose tanultam igazán), és ezért nem győzök elnézést kérni tőle, amit nagyvonalúan kezel.
Csaba nagyon komolyan magyaráz és mi komolyan figyelünk. Ezt kb. 1 óráig tudom csinálni és onnan kezdődik a szétesés. Mire Macs megérkezik a latinra teljes a dezorientáltságom, azaz elvétem a lépéseket, szegény nem tudja letáncoltatni velem a figurákat. Ilyenkor hevesen magát okolja én meg győzködöm, hogy dehogy. A különbség közte meg köztem, hogy ő spontán vezető, én meg  figuraközpontú követő vagyok. Azaz Macs imád sok figurát és ráadásul kombinálva vezetni hanyagabb technikával, én pedig a szabályozott, tömbbökben, szakaszokban gondolkozom - mint a versenytáncosok - részletekbe menően. Ennek ellenére ha rákoncentrálok kitalálom mit akar, és szépen le tudom követni. Ilyenkor elégedettség ül ki az arcára és én meg ennek szívből örülök.
Miért szeretek követni? Mert átadom magam és a másikra figyelek.

Home, sweet home

Vasárnap reggel is remek időre ébredtem Münchenben. Reggeli után 10 órakor check out-oltam a szállóból átgurultam a Hauptbahnhofra és begyömöszöltem a bőröndömet az egyik poggyászmegőrzőbe. Bementem a belvárosba és sétálgattam még az előző napokban kihagyott utcákon, beültem a dómban és egy másik templomban éppen folyó misére, hallgattam az orgonát és a "meine liebe Schwestern und Brüder im Gott"-ot. Még fel tudtam menni a St. Peter tornyába, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a városra és a bajor alpokra. Indulás előtt eljutottam a szombaton kinézett Löwenbräu Keller kerthelyiségébe, ahol megittam az utolsó müncheni sörömet. 13.17 órakor elindult a vonat a hosszú útra. Most ugyan 2. osztályon utaztam, de ez is teljesen elfogadható volt. A kaját ugyan nem hozták az üléshez, de ugyanazt ehettem a büfében és legalább mozogtam is.  20.39-re érkeztem a Keletibe, de már elég nyűgös voltam (ráadásul Macs is üzent, hogy nincs valami jól). Itthon jó volt látni, hogy a Keleti tiszta csikk és szeméttenger, a Hauptbahnhofon minden teljesen tiszta. Home, sweet home!
Utazási tanulságok:
Kényelmes a vasút (főleg az 1. osztály), marha jó, hogy közel a szálloda és a belváros, de 7 óra utazás az sok(k).
Lelki tanulság:
Meg tudtam csinálni. Minden gördülékenyen ment, kár volt aggódni. Persze, ha nem muszáj nem megyek egyedül, de meg tudom oldani. Hiányzott az élmények azonnali megosztása. (A német szaunák sem jobbak a magyarnál)

Talán

"Talán eltűnök hirtelen, mint erdőben a vadnyom."

Német szauna

Másnap beboot-olás után kivánszorogtam a WC-re, ahol egy kedves vendég sikeresen odahányt a helyiség sarkába. Vajon miért nem tudnak az emberek egy ponton megállni?
Viszont olyan szépen sütött a nap, hogy úgy döntöttem, hogy reggeli után megnézem a nymphenburgi kastélyt. Úgy láttam, hogy nincs is nagyon messze, így nekiindultam gyalog. Hát mégsem volt olyan közel, mert jó 50 percet gyalogoltam míg odaértem, de mivel jó volt az idő nem zavart. A kastély és a kert hatalmas, az osztrákok elbújhatnak a Schönbrunn-jukkal nyugodtan. A kertben még napoztam is egy kicsit, majd visszasétáltam a belvárosba, ahol kinéztem magamnak egy kerthelyiséges Löwenbräu Keller-t a későbbiekre. Láttam még Führerünk parádézó helyét a Königplatz-ot, aztán hazacammogtam. Késő délután még elmentem az egyetemekhez, ahol megtaláltam azt az egyetemi aulát ahol Sophie Scholl a Hitler ellenes röpiratokat ledobta az emeletről. A Scholl testvérek és néhány társuk alapította meg 1943-ban a Fehér Rózsa mozgalmat, amely a nácik ellen passzívan harcolt. Végül mindannyiukat kivégezték, de bátor ellenállásuk nem maradt teljesen nyomtalan. (Film is készült) Sophie Scholl az a nő, akire felnézek bátorságáért és tettrekészségéért! Az egytem előtti teret Geschwister Scholl Platz-nak hívják.
Este elindultam az M54 szaunába, bár már nem maradt 16 Eurom sem készpénzben sem a devizakártyámon, de reménykedtem, hogy csak lehet (más) kártyával is fizetni. És igen: bár az első kísérlet az AMEX-el nem sikerült (viszont a félvér pultos fiúnak nagyon tetszett), a VISA bejött így beléphettem a német erkölcstelenség barlangjába. Hát számomra nem sok babér termett ott! 4 db. 50-60 éves úriember és 1 db. 35 körüli fickó tartózkodott ott. Senki sem volt az esetem, így maradt a szaunázás. Maga a hely átlagos, a szokásos finn szauna+gőz+sötétszobák. Mikor utoljára körbejártam még láttam ahogy a 4 úriember csoportszexel és a 35-ös fickó ülve nézi őket, de ez sem hozott lázba, úgyhogy átmentem a Kr@ft Art-ba, ahol éppen Halloween Partyt tartottak és épphogy befértem. Egy sör után lassan elfogott a szociofóbiám, ezért otthagytam a hangulatos ámde zsúfolt helyet. Futtában még benéztem az Edelheiss nevű helyre, ahol tényleg macik szórakoztak, ahogy az internet is jelezte, de mivel nem vagyok egy medvefan inkább nem próbálkoztam.
Nade így is élménydúsan feküdtem le aznap este.