Rendelkezési Állomány

Csöng a telefon.
Isten:  - Hallo.
András: - Helo! András vagyok.
Isten: - Tudom.
András: - Honnan? ...hja! ...azért elmondjam?
Isten: - Persze.
András: - Nem hívlak rosszkor?
Isten: - András, ne játszmáz!
András: (félrefordulva) - Picsába! (kagylóba) Nos, 38 éve töröm a fejem, hogy mi a feladatom, de eddig nem jöttem rá. Mi lenne, ha átkerülnék rendelkezési állományba? Az kevésbé lenne stresszes számomra. Hm? Ha meg kellek, akkor majd felhívsz.
Isten: - Oksa.
András: - Köszi. Ugye tudod a számom?
Isten: - Szerinted?
András. - Jól van na. Akkor ennyi...
Isten: - Várj András, milyen az angyal?
András. - Húúú, baró! Imádom. Tudnál még belőle...?
Isten: - András!
András: - Bocs. Akkor várom a hívást.
Isten: - Pusz.

Országok rongya...

Három fajta ember van a könyvtárban. 1. Szerző, 2. Könyvtáros, 3. Olvasó.
1. A Szerző megírja a könyvet, alkotni tud újat: szépet-csúnyát, jót-rosszat, érdekeset-unalmasat, stb. Csak megteremteni tudja a művet, de fenntartani már nem. A társadalom 10%-a.
2. A Könyvtáros megőrzi a könyvet, fenntartja, közvetíti, elérhetővé teszi. Nem tud könyvet írni. A társadalom 30%-a.
3. Az Olvasó olvassa, átlapozza, felhasználja, ignorálja, ellopja, széttépi a könyvet. Sem megírni, sem megőrizni nem tudja. A társadalom 60%-a.

Könyvtárosnak születtem. Vajon van Szerző, aki rám bízza művét? Vajon akarok-e egyáltalán  könyvtáros lenni? Vajon tudnék-e Szerző lenni? Vajon lehetnék-e boldog Olvasó? Vajon ...

Ne hagyd (el) magad András!

Már csütörtökön este éreztem, hogy gáz lesz. Hőemelkedést éreztem és elkezdtek fájni a végtagjaim. Vettem be gyorsan Aspirint. Már tíz órakor lefeküdtem és hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy fázom, fáj a fejem, megmértem a lázam: 37,4. Visszadőltem, 8-kor fel, fej, végtagok fájnak 38,1. Telefon kolléganőmnek, ma nem számíthatnak rám. Aludtam 10-ig, Aspirin be, érzi a gyomrom az orvosságot. Tévézés, reggeli, szundikálás, tévézés, szundikálás, tévézés, hideg ebéd, tévézés, szundikálás, internet, szundikálás. 16 órára Macs vár a teázóba. Muszáj kimozdulnom, mert megöl a tévézés-szundikálás páros + a 38,6. Kurva lassan felöltöztem, kivonszoltam magam a villamoshoz, majd a metróval a Nyugatiig. A járműveken sanda tekintettek néztek felém, hogy részeg vagyok-e vagy drogos. Lassan elvánszorogtam a teázóig, éppen levettem volna magam egy kanapéra, mikor Macs megérkezett. Bátorítóan mosolyogtam rá, miközben elmeséltem haldoklásomat. Leszúrt, hogy miért nem szóltam, mert akkor eljött volna hozzám látogatóba, és minek rohangálok betegen. Azt mondtam azért, mert én is vagyok olyan kemény, mint ő, aki betegen is eljött velem táncolni, ráadásul itt én akartam beszélgetni. Amit egy 50 kilós feminista meg tud csinálni akarattal azt én 60 kilós androgünként is meg tudom csinálni! - gondoltam. A teázás után szépen hazavánszorogtam, ahol örömmel állapítottam meg, hogy a lázam már 39 fok. Az Aspirin után még ettem egy kevés virslit és lassan álomba szenderültem azzal, hogy én nem vagyok kripli! :-)

Belsőbb körök

Ma Dorothyval kellett volna találkoznom a Mysteryben, de sajnos kihúzták a fogát és begyulladt neki, így a találkozónk elmaradt. :-(( Ehelyett felhívtam Olgit, aki nagyon örült a találkozónak, főleg mikor odaadtam neki a Barcsay féle anatómiai atlaszt tele rajzokkal. Olgi nagyon szeret rajzolni csak mostanában nincs ihlete. Hát most megkapta. :-) Sok minden érdekes dologról beszélgettem vele saját magával kapcsolatban, úgymint magány, barátság, párkapcsolat, a legutóbbi depressziós hullám. (Többek között elmondta, hogy azért ölel meg engem, mert úgy érzi szükségem van rá. Nem is téved. :-)) Mielőtt elkezdtem vele beszélgetni Carmen hívott, mert kiderült, hogy tényleg gerincsérve van, bár talán nem lehet nagyon veszélyes, mert nem akarják műteni. Én ezt jó jelnek vettem, azonban ő (természetesen) szomorú volt. 10 percet beszéltem vele, de sokra nem jutottunk. Valamikor a héten felmegyek majd hozzá beszélgetni még, csak fogalmam sincs mikor.
Az egészről az jutott eszembe, hogy hol a határ abban, hogy segítsek? Kik azok a személyek, akiket feltétlenül, kik azok akiket csak részben, és kik azok akiket csak felületesen kell segítenem. A legbelsőbb körben lévő 2 ember ügyében teljesen biztos vagyok, értük szinte bármit megtennék, ami erőmből tudásomból telik. A kérdés inkább a következő körről szól, mert legalább 7 főt számoltam össze, akiket erősen segíteni szeretnék, de sem fizikálisan, sem mentálisan nem bírnám/bírom.És akkor még ott vannak a többiek. Az énvédelmemnek ezt a túlburjánzást meg kell akadályoznia. Mégis, ha kimarad valaki (mint most Carmen), akkor rosszul érzem magam.

Honnan ismered fel a vegákat?

Cs.Jani:  - Szóval András te vagy Macs táncpartnere ugye?
András:  - Igen.
Cs.Jani:  - Akkor te is vegetáriánus vagy ugye?
András:  - Nem. Miből gondolod, hogy az vagyok? Csak mert vele táncolok?
Cs.Jani:  - Dehogy. Csak én nem tudom elképzelni, hogy Macs megöleljen bárkit, akinek hús van  a gyomrában! :-))))

Gerinctorna

Tegnap negyedszerre voltam a gerinctornán. A legelső alakalommal két ünnep között, amikor az edzőnénivel összesen négyen voltunk. Persze nem gondoltam, hogy ez lesz a végső létszám és nem is lett. A tegnapi alkalommal már kb. 12.-en voltunk, természetesen mind lány volt (bár egyszer volt egy férfi is). Valszeg azt gondolják, hogy csajozni járok oda. :-) A legelső alkalommal eléggé szenvedtem a gyakorlatokkal, de mára a hasizomgyakorlatokon kívül elég jól mennek. Csak reménykedem, hogy ezek a gyakorlatok által megszabadulok az újrainduló zsírpárnáktól. ;-) Az óra előtt mindenki egyedül szokott üldögélni a terem előtt, de én odaültem ahhoz a 30-as lányhoz, akivel már a kezdetek óta járunk és elkezdtünk beszélgetni. Elmondta, hogy ez az edzés számára nem is megerőltető, mert hozzá van szokva, csak ha helyettesítő tanár van benn, akkor szokott inkább "a küszöb alatt kicsúszni". (A lány nem látszik sportosnak, de láttam, hogy jól bírja az edzést.) Kíváncsi vagyok, akkor milyen lehet az a tempó. Persze ez a gerinctorna egy kíméletesebb aerobikra hajaz, de arra meg nem akarok járni, mert célom a tartásjavítás. Elmondtam neki, hogy a CORVIN üzeletközpontban nyílni fog egy wellness részleg, ahol lesz egy 25 m-es medence, ahova majd péntekenként járni szeretnék. Örömmel fogadta a hírt, mert régóta keresett úszási lehetőséget a közelben. A teremben már maga mellé terített számomra egy laticelt, és gyakorlatok alatt biztatóan mosolyogtunk egymásra. Csak remélem, hogy nem kerülök Roland sorsára, akit az Alacsony-Tátrai túrán felszedett egy kiscsaj, és a túra után vadul SMS-ezgett vele, holott Roland a mi térfelünkön harcol. :-))

Porckorongsérv

Sajnos kiderült, hogy Carmennek valószínűleg kezdődő porckorongsérve van, így nemhogy táncolni, hanem lassan járni sem tud. Ennek ellenére továbbra is bejár az üzletbe és ugyanúgy dolgozik, mint eddig. Annyit engedett, hogy egy gyógytornász ismerőse megvizsgálhatta, és az mondta a porckorongsérvet. Orvoshoz nem hajlandó elmenni, viszont fejébe vette az MRI vizsgálatot, ami lehet, hogy kell. Zsolttal megpróbálunk utána nézni, hogy hogyan tudna mielőbb MRI-re jutni, de ez a lelki problémáin nem segít. Szombaton beszélgettem vele, de továbbra is hárít. 2 napig nem volt nála villany, csak az asztali lámpája működött, de mégsem telefonált rám, sőt a házba lakó barátainak sem szólt. Fogalmam sincs mit csináljak vele. :-(

Hit

András: - Uram, tudod, hogy nem tudok hinni bizonyosság nélkül. Nekem nem elég mindenféle jel, meg sugallatok. Hányszor kértem már, hogy küldj egy Angyalt, aki maga a bizonyosság?
Isten: - Dehát már elküldtem András! Már ott van melletted.
András: - Hm? ...ööö ... igen? ...ó...óóó... ...igen. Nagyon köszönöm!

Nizké Tatry Druhy den

Másnap már 7 órára a menedékház éttermében kellett lennünk a reggeli miatt. Sztell még az este megígérte, hogy fél hétkor átjön, persze nem tudhatta, hogy mi Maccsal már elég öregek vagyunk ahhoz, hogy hajnalban magunktól felkeljünk.:-) Mi reggelire rántottát kértünk, ami jó volt, és számomra elég is. Roland azért panaszkodott egy kicsit. Mivel 8-ra már teljes menetfelszerelésben kellett a ház előtt gyülekezni ezért gyorsan csomagolni kezdtünk. Macs előre bejelentette, hogy most becsomagolja a hálózsákját, azaz elindul a Macs vs. Hálózsák nevű pankrációs küzdelem. A kíméletlen összecsapás alatt (miközben hol Macs, hol a Hálózsák került fölénybe) sikerült összepakolnom és elszaladnom WC-re. Mire visszatértem Macs csapzottan, de üdvözült mosollyal fogadott, a Hálózsák pedig megtörten, duzzogva kucorgott a köpenyében. :-))
8-kor már mindannyian a ház előtt várakoztunk. Sztell engedve vágyainak mindenkit (magát is), minden lehetséges pozícióban lefényképezett. A fényképek címei: Sztell a ház/terasz/hegyek előtt/alatt/felett/között, Rolanddal/Roland nélkül, hótalppal/síbottal/hátizsákkal és ezek bármelyik kombinációja. ;-)
Lefelémenet azon gondolkodtam, hogy mióta tudok teljesen függőlegesen terepen menni, de úgy nézett ki, hogy sikerül. Persze mire leértünk a buszhoz már fájtak a lábujjaim, mert lefele a bakancs elejéhez szorulnak. Kipakoltunk a buszban és elindultunk az aznapra kijelölt útra. Gyönyörű idő volt a nap sütött, így Rolandtól kértem egy kis naptejet. Készségesen adott nekem is meg az egy lánynak is, mire végül kiderült, hogy a tej szavatossági ideje 1 éve lejárt. Nem látszott túlságosan meglepődöttnek, inkább csalódottnak, hogy nem tudott megszabadulni tőle. :-)
4 órát gyalogoltunk a mélyhóban a hegyoldalakon, most láthattam a talpak igazi hasznát. Vezetőnőnk, egyszer még így is combig süllyedt a hóban és csak a talp lecsatolásával tudott szabadulni a fogságból. A hegynyeregben pihentünk egy félórát, majd egy sípályán meredeken lefelé lementünk a várakozó buszhoz. Lefelé Sztellel maradtam, akivel remekül elbeszélgettünk, nagyon kedves lány :-)
Hazafelé az úton még megnéztük a Robin Hood legújabb amerikai borzalom feldolgozását, ami az eredeti történet előzményéről szólt. Lady Marion a film szerint egy kemény, ám a választott férfi előtt elolvadó nő, amit Macs felrót a filmnek.
- A férfiaknak szükségük van egy kemény nőre. - jegyeztem meg.
- Akkor már értem, miért barátkozol velem. - mosolygott Macs.
- Így van Úrnőm! - válaszoltam. :-)

Egy furcsa jószág

Zsemleszínű magyar vizsla. Rövid szőrében már néhány ősz szállal. Kilátszik a pofacsontja, habár van mit ennie. Háza is van, ahol más kutyákat csak nehezen tűr meg. Ilyenkor vicsorog és vadul ugat. Régebben voltak társai, de elkergette őket egytől egyig. Egyedül kóborol. Néha falkákat követ egész közelről, néha játszik más állatokkal is. Érdekes módon a macskákkal barátkozik. Furcsa jószág. Olyan értelmesen néz rád, hogy azt hiszed olvas a gondolataidban. Vajon tényleg ért téged? Barátságos, de visszahúzódó. Ha megijeszted elszalad, ha megsimogatod megnyalja a kezed. Esténként az óljában farkát maga alá húzva összegömbölyödik és vár. Sosem volt gazdája, de rendületlenül várja Őt.

Azután

Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajkiáltás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

Macs 40

Éjfekete bundájú jószág ő. Néhol már fehér szőrszállal. Büszke őmacskaságára. Nem csak akkor fúj nagyon, ha őt fenyegetik, hanem főleg ha más macskákat. Ilyenkor szeme elsötétül és szinte villámokat szór. Ragadozó fajta. Kisebb-nagyobb prédákra vadászik, megfogja őket, majd elengedi. Nem akarja birtokolni őket. Idegenekkel barátságos, mégis valahogy távolságtartó. Csak, ha alaposan megszaglászott, akkor engedi megsimogatni magát. Ha idegen vagy és megbántod megkarmol, ha barátja vagy csak puha mancsával pofoz. Ha valami fáj neki némán tűri csak halkan nyávog hozzá, ha neked fáj akkor halkan dorombol.
Macs 40.
Hrrrr-hrrrr-hrrrr.

Nizké Tatry Prvy den

Szombat reggel minden előzetes várakozás ellenére sem késtük le Maccsal az Alacsony-Tátrába induló túrabuszt. Gyorsan meg is találtuk az A38-as hajó melletti parkolóban. A buszon már fenn volt Roland és Esztella is. Sztellel most találkoztam először, de azonnal szimpatikusnak találtam, mert vidám és kedves volt. Kesőbb megérkezett Lóri is, akit ugyancsak szimpatikusnak találtam, mert nagyon jól néz ki. :-) Utoljára érkezett meg Attila, akivel már a Vándormásokon találkoztam, ő kicsit szótlan, de egész jól visel minket.
Az 5 órás buszút alatt - amit nagyon utálok a 1998-as két napos spanyol buszút óta - beszélgetéssel és némi evéssel, ill. Macs szertartásos túra előtti nadráglevételével telt. :-) 12 órára érkeztünk meg a Tragoska nevű parkolóba, ahol megállapítottuk, hogy tényleg rohadt nehezek a csomagjaink. Kiosztották a hótalpakat (miután Macs örömmel közölte velem, hogy szerzett nekem műanyag hótalpat, kiderült, hogy csak az van :-)), a busztól úgy 100 m.-re feljebb megmutatták azok felcsatolási módját és elindult a túra. A busz 1200 m.-en állt meg, a menedékház 1700 m.-en volt megtalálható, így lélekben felkészülhettünk az 500 m.-es szintkülönbségre. Az elején még vidáman poroszkáltunk, majd az út egyre meredekebb és meredekebb lett, míg a végén már azt hittem, hogy függőleges lesz. A túracsapat teljesen széthúzódott, Attila, Roland, és Lóri előre vágtattak, én Maccsal és Sztellel hátrébb maradtam. Macs (és Sztell is) láthatólag nehezen viselte a jelentős terhelést, ami nem csoda, hisz a saját súlyának talán több mint 30%-át cipelte a hátán. Több alkalommal is elmondta, hogy túl sok a csomagja és hogy milyen jó idő van (meleg volt, csak ködös), és minek is kellett neki téli hálózsákot hoznia, és hogyha lemaradunk biztosan nem várnak meg, és eltévedünk. Én még biztatásul hozzátettem, hogy itt pusztulunk el, ahogy már előre meg is mondtam. :-) Az utolsó marha meredek 100 m.-t kb. 10 méterenként megállva tettük meg. Mikor már csak kb. 20 méter volt a tetőig, akkor Macs fogta magát és minden figyelmeztetés nélkül előreviharzott mellőlünk, mintha eddig csak átvert volna minket.
Végre megérkeztünk a General Milan Rastislav Stefánik menedékházba, ahol már csak külön szobákba tudtunk helyett találni, így Sztell elszakadt tőlünk.  :-( A check in után elindultunk a Gyömbér csúcs felé, ami hál istennek csak 200 m. szintkülönbséget jelentett ráadásul könnyített menetfelszerelésben. Az út felénél elértünk egy teraszos részt, ahol pazar kilátás adódott egy jéggel és hóval bevont sziklafalra, és a távolban a ködös Magas-Tátrára. A csúcson még fénykép is készült rólunk a jégbefagyott kettős kereszt alatt, ahol a 3 fiú és Macs pózol. Visszatérve a szállásra végre nekiállhattam alkoholt fogyasztani, mert csütörtök óta nem ittam semmit. Összeült a csapat és vígan eleszegettünk és iszogattunk kb. 8 óráig, amikor is a túravezető hölgy kitalálta, hogy toljuk össze az asztalokat, és legyen egy ismerkedőest. Miután Maccsal többször elismételtük, hogy nem kívánunk ismerkedni végül letett ezen szándékáról, hogy mi ketten is csatlakozunk a többiekhez, és így az ismerkedőesttől arrébb nyugodtan tudtunk beszélgetni. Lehet, hogy a túratársak ezt különcködésnek vették, de nem volt kedvem hazudozni magamról vagy felesleges konfliktusba keverednem melegségem miatt. 9 óra körül viszont már nagyon álmosak voltunk, úgyhogy rövid hálószobai beszélgetés után nyugovóra tértünk. Később még felébresztettek a hálótársaink hangos beszédükkel, de nekem végülis sikerült elaludnom.

Az Új Kezdet

Tegnap megvolt az első táncóránk Margaritával, az ukrán származású tánctanárnővel. A hely kicsit spártai, ill. zavaró, hogy néha az egyéb foglalkozásokra jövő-menő emberek rajtunk keresztül közlekednek. Standerddel kezdtem, ahova VZs-vel járok továbbra is. Öten voltunk összesen, ami kb. 45%-os lemorzsolódást jelent. Kérdés, hogy Margaritának ez hosszabb ideig meg fogja-e érni, vagy kénytelen lesz árat emelni, vagy abbahagyni a standard kurzust. Bántana a dolog, mert ugyan nem vagyok egy standard fan, de egy kurzussal kevesebb lenne, ráadásul egyenlőre úgy néz ki nem kellek a kezdőbe segítőnek sem.
Ezekkel a rossz ómenekkel vártam a latin folytatást. Szerencsére elkezdtünk gyülekezni, megérkezett Carmen és vele L.Peti régi táncpartnerem is, akinek nagyon örültem, mert talán visszajön a táncba még ha nem is velem. Rövidesen utánuk beviharzott Macs is hosszú vidám színű spanyol (én legalábbis így hívom magamban) szoknyájában. Láthatólag kedveli ezt a ruhadarabot, ami viszont szerintem nem ideális, vezetőként pedig mégannyira sem. Viszont ha forgatom (mármint őt) akkor szépen libben. :-)
Kissé szorongva vártam a fejleményeket, mert tudni kell, hogy Macs (és még egy páran) kevésbé jól viseli Margarita kissé poroszos tánctanítási stílusát, de szerencsére a Csaba mellett töltött idő előnyére vált. Persze ő versenytáncosokat készít fel, így némileg érthető, hogy pörgősebb, követelőbb. Egyébként próbáltam sokszor rámosolyogni, hogy ez visszamosolygásra késztesse némiképp oldandó a komolyságot, ill. óra végén megdícsértem, hogy ezzel is támogassam.
Nos, Macs egész jól viselte az órát, bár én némi feszültséget láttam a szemeiben az elején. Az új chachacha figurát profin letáncolta, míg én csak bénáztam vele. Fel is derült az arca a sikertől, amit én megkönnyebbülten konstatáltam. Az a benyomásom, hogy ez a latin menni fog. :-)

Házi elvonó

Ha nem is újévi fogadalom, hanem inkább akaraterő próba, hogy teljesen le akarok állni az otthoni alkoholfogyasztásról. Szinte minden nap 2-4 dl. bort (vagy esetleg ennek megfelelő egységnyi alkoholt) fogyasztok el vagy otthon vagy társaságban. Sokan nem gondolják ezt alkoholizmusnak, azonban én igen, ill. félek, hogy szépen lassan majd kiterjesztem a határaimat, bár jelenleg fiziológiás adottságaimnak köszönhetően az ennél nagyobb mennyiségtől elálmosodom/rosszul leszek/stb.
A szociális alkoholfogyasztásról nem kívánok lemondani, mert az csak heti 2-3 alkalom, és az oldottabb állapotba hoz, de persze nem feltétele a kommunikációmnak.
Nehéz küzdelem lesz, mert a szervezetem már megszokta az adagot és az otthoni készlet mindig csábítóan rendelkezésre fog állni, ha éppen rossz hangulatban leszek. Feladatom, hogy alkohol nélkül oldjam meg ezt.

A Bádogember-szindróma

Az Irodában ünnepeltem az újévet. Előtte még dolgoztam  egy kicsit és utána jött az összejövetel. Így határozottan jobb volt mint az előző évek kényszeredett csevegjünk, igyunk és érezzük jól magunkat, mert ma kötelező feelingje, de nem is kellett looserként otthon maradnom. Az emberek persze szeretnek felszínesen csevegni, ami teljesen helyénvaló, ha idegenek, vagy még csak most ismerkednek, de barátok, jóismerősök között számomra ez felesleges. Vannak akik fejemhez is vágják, hogy túl komoly vagyok, és annyiban igazuk van, hogy ez is (a cinizmus mellett) a bádogpáncélzatom egy része. Mint Macs közvetítésével megtudtam páncélt azért hordanak az emberek (ki kisebbet, ki nagyobbat, de mindenki), mert belül nagyon sérülékenyek. Elfogadom, hogy sérülékeny vagyok. Az oka pedig nálam az, hogy bizonytalanabb vagyok az átlagnál. Azt is tudom, hogy nem kellene ezt tennem, mert eddigi életemmel azt bizonyítom, hogy egyedül is stabil vagyok, stabilabb az átlagnál. Erre a legjobb példa a volt főnöknőm, akiről azt hittem, hogy mindent meg tud oldani, mindenre tudja a választ, de miután helyettese lettem, rájöttem, hogy sok dologban teljesen bizonytalan csak remek álarcot visel. Mostanság Xanaxon él ...
Nos, az egyik újévi nehéz feladatom, hogy tudomásul vegyem, hogy kevés (főleg pozitív) visszacsatolás mellett is biztosabban kell tovább tevékenykednem.
Abban azért erősen reménykedem, hogy barátaim tudják, hogy Bádogembernek Óz azért nem adott szívet, mert az csak gondolta, hogy nincs neki, közben hatalmas nagy volt. :-)