Budapest, te csodás!

Macs és Előd Schneebergről hazafelé menet arról beszélgettek, hogy ki melyik városba élne szívesen. Én nem vettem részt a társalgásba, mert hátul ültem a kocsiban és nehezen hallottam őket, de elgondolkoztam az én válaszomon. Számomra legszimpatikusabb város Graz, amely elég kicsi, de hangulatos, ötvözi az osztrák gemütlichkeit-et a mediterrán hangulattal. Eltöltenék ott egy időt, de azért oda nem költöznék. A tényleges választásom Berlin lenne, ahol ugyan én csak 2x és akkor is csak nagyon rövid ideig tartózkodtam, de mind a város metropolisága, mind a németekre a II. világháború után kényszerített tolerancia, mind a tényleges polgári gondolkodás számomra szimpatikus. Persze a költözésre kevés az esély.
Belegondolva azonban mostanában egyre jobban érzem magam Budapesten. A város épül-szépül és egyre élhetőbbé válik, az épületek, hidak, közterületek megújulnak, hangulatos vendéglátó helyek nyitnak. Lassan lassan talán a tömegközlekedés is megújul (több villanyost, kevesebb autóbuszt!), visszaszorul a autóforgalom, sőt a kerékpárosközlekedés jelentősen kezd teret hódítani. Mintha több lenne a zöld terület is, bár lakhelyem szerencsére elég zöld. Mindent megtalálok a városban, amire szükségem van a sportolástól kezdődően, a kultúráig. Queerként a szubkultúrális lehetőségeim is megvannak, bár még némi akadályokkal. :-) A társadalom is lassan-lassan változik, már van egy erős polgári gondolkodású városlakóréteg is, akik normálisan élnek, gondolkodnak. Mindent összevetve jól érzem magam itt és jórészt csak rajtam múlik, mit hozok ki az itteni életemből.

Új salsa - új táncélet?

Szerdán Margaríta bejelentette, hogy májusban már nem lesznek szerdai haladó kurzusok (standard, latin), mert olyan kevesen vagyunk (3 pár), hogy nem tudja tovább vinni a csoportot. A szerdai kurzus összevonja a keddivel, ami egy szinttel alacsonyabb mint a miénk. A fentiek előre borítékolhatóak voltak, de az ember mindig bízik, hátha mégse. Ezzel a lépéssel egy állandó és egy alkalmi táncpartneremet fogom elveszíteni, jelesül VZs-t és az Atyát. Magáért a standardért nem voltam nagyon oda, de VZs-t az idők folyamán nagyon megkedveltem és sajnálom, hogy max. csak a táncesteken fogok tudni vele táncolni, bár remélem más dolgokban együtt fogunk tudni működni. Az Atyát azért veszítem el, mert természetesen Maccsal folytatom tovább a táncot keddenként, hisz ő az én kitartó és hűséges táncpartnerem, immár talán 1,5 éve. Sajnálom az Atya elvesztését is, hisz vele éppen most kezdtem el - igaz rendszertelenül - keddenként járni. :-(
Úgy néz ki tovább kell lépnem, ezért elkezdtem tánciskolát keresni és meg is találtam a megoldást. Már régebben rátaláltam a New York tánciskolára, ahol most csütörtökönként 19 órától van salsa kurzus a Somogyi B. utcában, ami számomra olyan közel van, hogy még késő délutáni munkából is oda tudok érni. A kurzus május 12.-től indul, és bár csak 5 hetes, de legalább eldönthetem jó-e ez nekem, és a - szerintem méltatlanul mellőzött - salsát is gyakrabban táncolhatom. Továbbá ez egy menekülési lehetőség lesz Kriszti számára is, ha a kezdő tanfolyam mégis csak megszűnne, mert ez a lehetőség is fenn áll jelenleg.
Kissé félek ettől a hetero közegtől, mert eddig tudatosan, vagy tudat alattitól vezérelve, mindig meleg közegben forogtam, szinte mindenben. Eldöntöttem, hogyha mégis valamiért coming outolni kell, akkor ezt is meg fogom tenni, legyen annak bármi a következménye.

Szívek szállodája 3. évad - részlet

(Emily- nagymama, Loreley - anya, Rory - lány) Emily és Loreley kapcsolata nem a legjobb. Loreley Emily által szervezett árverésen meglát egy vonzó férfit, de nem tudja meg a nevét. Rorival megbeszéli, hogy csak Emilytől tudhatja meg a nevet, de nem akarja őt megkérdezni, bár nagyon szeretné.
Közös vacsora.
Rory (miközben jelentőségtelejesen Loreleyre néz): - Képzeld nagyi, anya látott valami érdekeset az árverésen!
Emily: - Tényleg? Én is vettem egy-két dolgot. Mi volt az Loreley?
Loreley (miközben mérgesen Roryra néz): - Ó igen, vettem egy helyes asztalkát a szállodába.
Rory (miközben ismét jelentőségteljesen Loreleyre néz): - Más is volt amit anya érdekesnek talált!
Emily: - Ó igen? És mi volt az Loreley?
Loreley (miközben mérgesen visszanéz Roryra): - Ó csak egy csinos katonaláda, ami majd jó lesz Rorynak a katonaiskolába! Ugye, Rory? :-)))         

Beteglátogatás pizzaevéssel.

Vasárnap felszaladtam Carmenhez a szokásos adag ásványvízzel, és gyorsan fel is porszívóztam nála. Sajnos szüksége van ezekre a segítségekre, mert a porckorongsérve csak nehezen javul, annak ellenére, hogy szorgalmasan tornázik. Múltkor annyira zsibbadt a lába, hogy még injekciót is kapott, de az legalább segített neki. Szomorúan mesélte, hogy legjobb barátnője is kórházba került valami légmell szerű dologgal, de tekintettel a betegségére nem tud bemenni hozzá látogatóba, pedig az rögtön meglátogatta őt, mikor neki volt baja. Láttam rajta, hogy nagyon bántja a dolog, ezért felajánlottam, hogy elviszem kocsival a kórházba, ha utána bejön velem a Mysterybe, mert nekem meg mindenképpen beszélnem kellett Bercivel a PRIDE-os infoközpont ügyében. Mindjárt jobb kedve lett, úgyhogy be is mentünk Korányi kórházba, ahol már a lány családja is ott volt, így én inkább félrehúzódtam ki a folyosóra, mert nem akartam a beteget zavarni. A látogatás végén persze mégiscsak bevonszolt a kórterembe, ahol én lettem nagyon zavarba, mert Carmen elkezdte ecsetelni, hogy én mennyit segítek neki, meg ilyesmi.
1 órás késéssel végre beérkeztünk a bárba, ahol Berci elmondta az infoközpont részleteit, meg a szükséges tudnivalókat. Úgy néz ki Dáviddal ketten visszük a boltot (+ 3 fő PRIDE szervező tevékenykedik majd ott) június 11. szombattól 17. péntekig reggel 8 órától délután 3 óráig, onnantól Berci viszi tovább. Alkoholt nem árulunk, de ha így akarta volna akkor nem is vállaltam volna, mert nincs kedvem spicces emberekkel tárgyalni (viszont meg kell tanulnom kávét főzni). Dávid beszél angolul, én meg vállaltam a német idegenvezetést. :-) Szerintem jó párosok leszünk mi ketten! (Ha Berci engedi, akkor a Facebook-on meghirdetem, hogy ismerőseim látogassanak meg. :-) )
A végén még megettünk Carmennel közösen egy pizzát, aztán hazavittem. Szerintem sikerült egy kicsit felvidítani, meg legalább ki is beszélhette magát másokkal is. ;-)

Pszinapszis

Macs hathatós segítségével tegnap ingyen kimehettem a Pszinapszisra (pszichológiai tréningek és előadások), sőt még azt is elintézte, hogy részt vehessek az általam kiválasztott asszertivitás tréningen, amely 10 órakor kezdődött. Mondanom sem kell, hogy épp hogy beértem a helyszínre, bár Macs figyelmeztetett, hogy az máshol van így korábban kell odaérni a regisztrációhoz. A 3 órás tréning a szokásos módon működött, azaz körbeültünk, a tréner pedig az első 1,5 órában elméletet adott le, aztán némi szituációs gyakorlat ment, meg kérdések. Az elméletet én már a Második Alapítványos önismereti tréningről ismertem, viszont megtudtam, hogy a manipuláció nem feltétlenül rossz, hanem esetlegesen szükséges, ha az "egyenes út" valamiért nem működhet. Inkább arra kell figyelni, hogy a befolyásolási technikánk ne "hatalmasodjon el rajtunk" és ne ezzel próbáljunk meg minden helyzetet megoldani. Ez tréning számomra inkább egy felkészülési próba volt az általam őszre tervezett (számomra félelmetes) pszichodráma részvételre. Bár igaz, hogy itt sem tudtam megszólalni, de legalább szoktam a közeget.
A tréning után visszamentem a főépületbe megkeresni Macsot, aki ott élő könyvként funkcionált. Sajnos éppen ki volt kölcsönözve, így először a Melegség és Megismerés standjánál lévőkkel, majd a HIV-vonalasokkal beszélgettem. Aztán vettem egy szendvicset és kiültem a tetőteraszra, ahol találkoztam egy lánnyal, akivel együtt voltunk a tréningen. Nagyon jól elbeszélgettünk ebédelés közben, sőt még azt is remekül vette, hogy melegek és leszbikusok vagyunk.:-) Közben Macs felszabadult, így elmehettünk teázni.
15 órakor kezdődött az előadás a halálközeli élményekről, amelyre VZs-vel ültem be, aki ugyancsak élő könyvként vett részt a rendezvényen. Az előadás nagyon érdekes és egyben félelmetes volt számomra. Érdekes volt, mert nagyon jó előadója volt, azaz érdekesen (sok esetet elmesélve), közérthetően,  nem szakzsargonban mondta el az előadás tartalmát. Főleg az élményekre vonatkozó magyarázatok érdekesek, azaz: a biológiai, a pszichológiai, az ezoterikus, és az ezek keveréke. Mindegyiknek van igazságtartalma, de mindegyik hiányos. Félelmetes volt, mert arról beszélt ami mindenkit érdekel, hogy mi történik azután, miután tényleg minden számunkra ismert dolog megszűnik és egy teljesen ismeretlen létformába lépünk át. Számomra hátborzongató volt.
Az előadás után még részt vettünk az aulában egy közös merenga táncon egy fellépő salsa-iskolával, ami aranyos volt. (a lányoknak nagyon csinos, viszont a fiúknak szerintem idétlen ruhájuk volt.)
Fél 6-kor kezdődött Macs előadása, amire egy Második Alapítványos kollégával ültem be. Az előadás a Melegség és Megismerés Programról szólt, ami röviden annyi, hogy melegek és leszbikusok közép és felsőfokú oktatási intézményekben előadásokat tartanak a melegségről. Némi technikai problémák ellenére Macs remekül adta elő a témát (ezért is irigykedve nézek fel rá :-)) a probléma inkább az volt, hogy talán a késői időpont miatt már csak kevesen vettek részt rajta. Szerintem most a Pszinapszison történő jelenlét a legfontosabb, azazhogy el ne tűnjünk sehonnan sem. Ezekben a melegek számára kedvezőtlen időkben legalább az állásainkat tartanunk kell!

Intermennyei hívás

Isten: - Halló!
András: - Helo! Megint én vagyok az, András.
Isten: - Helo! Hogy vagy?
András: - Ma egy kicsit szarul.
Isten: - Na mondd.
András: - Szerinted mindent megteszek, ami tőlem telik?
Isten: - Szerinted?
András: - Ha csak visszakérdezel, úgy hívhatnám a pszichológusomat is!
Isten: - Az segített rajtad?
András: - Igen, de már megint visszakérdeztél. Tehát?
Isten: - Nem válaszolhatok. De majd küldök jelet, abban állítólag jó vagyok.
András: - És ha megkérdezném az Angyalt?
Isten: - Jó ötlet.
András: - Nem is tudom... Mostanában olyan sok a dolga. Végzi a küldetését.
Isten: - Ez a dolga.
András: - Nem lehetnék én is angyal? (A telefontól elfordulva: - A szexnélküliség például már egész jól megy.)
Isten: - Majd meggondolom, és küldök jelet róla. Pusz.
András: - Grrrr. Oké.
(Jó éjt Dorottya!)

Vakfutás

Vasárnap Maccsal részt vettünk a VIVICITTÁ-n, ahol 11,2 km. futottunk. A futáson megláttunk egy futópárost, akik közül az egyik látássérült volt. Macs már régebben mesélt egy ilyen futásáról, és én már akkor eldöntöttem, hogyha lesz lehetőség én kipróbálom. A pároson egyenpóló volt, amin rajta volt az internetes elérhetőségük is. Kiderült, hogy szerdánként tartanak edzést a Margitszigeten, ami azért tökéletese nekem, mert a félmaratonra történő edzés egyik részét úgyis hétköznap kell tartanom. Másnap felvettem velük a kapcsolatot, és szerdán már ott is voltam velük a szigeten. Az egyesület külön öltözőt bérel az atlétikai pályán, így van lehetőség öltözésre sőt zuhanyzásra is. Az edzésre 4 látássérült és 7 segítő jelent meg, elmondásuk szerint csak a rossz idő miatt voltak most ilyen kevesen, de reményeik szerint lesznek majd többen is. Végül egy István nevű 24 éves sráccal futottam egy szigetkört, azzal a módszerrel, hogy a kezünk egy laza kötéllel össze volt kötve. Inkább kocogtunk, mint futottunk, de ez teljesen érthető hiszen nehéz lehet vakon futni, ill. én  még teljesen kezd vagyok ebben a műfajban. Izgultam is, hogy esetleg nem tudom őt jól vezetni, így minden kisebb huppanóról beszámoltam neki. Jó volt látni, hogy a többi futó, milyen előzékenyen félreáll, vagy utat enged. Valszeg már megszokták az ilyen párosokat. Istvánról kiderült, hogy online újságírást tanul egy főiskolán és egy kereskedelmi TV-nél dolgozik hírszerkesztőként, ezen kívül masszőrködik is mellékállásban. Jó hallani, hogy ezek az emberek jól megállják a helyüket a társadalomban. Egyébként elmondták, hogy folyamatosan részt vesznek a futóversenyeken, kerékpároznak, ill. falmásznak, ami persze felkeltette az érdeklődésemet. :-)
Elvileg jövő szerdán is megyek. Azon azonban gondolkodom, hogy jobb lenne, ha lánnyal futhatnék, mert ha egyszer kiderül, hogy meleg (queer) vagyok az lehet, hogy bezavar.

Ki akar a barátom lenni?

A múlt héten kitöltöttem egy asszertivitás önismereti tesztet, és ma Macs odaadta az értékelőlapot. A végeredmény:
- asszertivitás: 9 pont
- manipuláció: 7 pont
- passzivitás: 6 pont
- agresszió: 1 pont
A fentiek alapján saját értékelésem: megvan a magam érdekvédelme, amit mások manipulálásával érek el. Ha az előző ez utóbbival nem elérhető, akkor visszavonulok, mert nincs bennem semmi agresszió.
András leülhetsz, megint egyes! :-(
Nos, ezek után akar még valaki a barátom lenni? :-)

Diner a Paris: Pommes de terre au paprika

Péntek reggel gépre raktam édesanyámat és unokahúgomat. A rosszmájúak kedvéért tisztázandó: a Párizsba menő repülőre. :-) Én jobban izgultam, mint ők, pedig édesanyám 100 éve egyszer (Leningrád-Moszkva Tour), unokahúgom pedig soha sem repült. A becsekkolásnál édesanyám még kikérdezte a szerencsétlen földi MALÉV alkalmazottat, hogy a DEDALON-t vajon mikor kell bevenni? Mondtam is húgomnak, hogy a Zeppelin az biztos jobban hullámzott akkor, mint a mostani gép fog. :-)
Miután sikeresen megszabadultam a rokonságomtól már csak a vacsorával kellett igazából foglalkoznom -  mivel kihasználva az üres lakást, mind péntek, mind szombat estére vacsoravendégeket hívtam.
Az első turnus: Macs, Sztell, Krisztina és Imi. A 18 órás kezdetre természetesen sehogy sem álltam, ráadásul Sztell 10 perccel még előbb is érkezett, mert kocsival nem tudta rendesen kiszámolni az érkezést. Mind Krisztina, mind Macs pontosan érkezett, de Imi megmentette a helyzetet, azzal hogy bejelentette,  késni fog, amit rendesen be is tartott, mert kb. fél 7-re érkezett meg. A többi vendég nem bánta a késést, de a bort szigorúan azonnal felnyitottuk. Imi érkezése után nem sokkal tálaltam a paprikás krumplit, ami szerintük jó lett, de szerintem meg túl paprikás, bár én mindig szorongok, hogy hogyan fog sikerülni a főztöm. Szerencsére Macs készített süteményt, így a étkezés mérlege biztosan pozitív lett. :-)
Végül is a bor megtette jótékony hatását (igaz Sztell gyógyszerszedés miatt nem ihatott) így mindenki elég szabadszájúan beszélt (na persze így már érthető, hogy miért is nem akarom, hogy édesanyám otthon legyen ilyenkor). Természetesen sorra került a leszbikus és a meleg szex is, sőt érintőlegesen a szaunás kalandjaim is. :-)
Engem viszont az érdekelt igazán, hogy Krisztina - aki 7 évig élt Hollandiában -, milyen különbségeket lát a két ország, társadalom között. Elmondta, hogy szerinte a hollandok sokkal nyitottabbak a dolgokra, de egy bizonyos ponttól már nem engednek közelebb magukhoz. Számára ez kicsit furcsa volt. Végül mégis hazatért és azt mondja, hogy itthon van otthon, ami akár pozitív példa is lehet számomra.
Az én félelmem - mint ahogy már egyszer írtam -, hogy itt bezárva Magyarországba lassan belém ivódik ennek az országnak és társadalmának provincialitása, szűklátókörűsége. Sokfelé látom ezt és ez elkeserít.

Queer

Csütörtökön Dorothy felhívott, hogy kellenék interjúalanynak egy műhelymunkájukhoz. Pénteken 7-kor találkoztunk is a CORVIN mozinál lévő kávézóban. Befelé menet közölte, hogy hangfelvételt is kell készítenie, de ne aggódjak, mert az egész anonim. Mondtam, hogy nem aggódom, mert nem gondolom, hogy az anyagom rossz kezekbe kerül. A kérdések elég általánosak voltak, úgymint: diszkrimináció, bántalmazás, comingout, promiszkuitás, vallás vs. melegség, BEKA, PRIDE, stb., stb.
Számomra a lényeges pont akkor jött el, mikor Dorothy megkérdezte, hogy szoktam-e a melegségemen gondolkodni és ha igen mit? Elmondtam, hogy szoktam, és egy ideje főleg azon, hogy nem vagyok meleg, hanem queer. Nem véletlenül Androgün Psziché a blogcímem, ami lehetne Queer Psziché is, de ezt a szót nem igazán szeretem (nem tudom megmagyarázni miért). A queer szónak tudomásom szerint van egy tág meghatározása, azaz: minden ami nem heteró. Szerintem benne van a külső és belső nemi identitás és a szexuális orientáció is. A külső nemi identitásom szerint férfi vagyok, a belső nemi identitásom szerint viszont nem vagyok sem férfi sem nő (angrogün psziché) és ez egyáltalán nem zavar. Szexuális orientációm szerint a Kinsley-skálán kb. a 4 értéken állok, azaz inkább meleg vagyok, de nem zárkóznék el a másik nem elől se, ha úgy hozná a sors. Azt gondolom, hogy a személyiség fontos nem a nem. Persze tudom, hogy ezt a társadalomnak, környezetemnek még nehezebb lenne megemészteni, mint az eddig már lassan befogadott heteró-bi-homo skatulyákat, így nem is erőltetem. Az érdekessége, hogy most először mondtam ki hangosan, hogy queer (androgün) vagyok.

Kölcsön-unoka

A történethez tartozik, hogy a bátyám milliomos (ezzel ő maga büszkélkedik).
Kitaláltam, hogy édesanyám és unokahúgom elmehetnének Párizsba egy hosszú hétvégére. Elintéztem mindent, fizettem anyám költségeit, bátyám hosszú vergődés után kifizette a lányáét. Most indulás előtt édesanyám kért tőle 100 Euró költőpénzt, mire bátyám megkérdezte, hogy mikor tudja visszafizetni. Édesanyám erre megkérdezte, hogy az nem zavarja-e, hogy az öccse kifizette helyette az anyja teljes utazási költségét, és hogy születésnapjára még egy jelképes ajándékot sem kapott? Erre bátyám azt válaszolta, hogy ő azt gondolta ajándéknak, hogy az unokája elkíséri Párizsba.
Mikor édesanyám ezt elmesélte nagyot nevettem, mert annyira tipikus volt. Aztán később már nagyon szomorú lettem, mert rájöttem édesanyámnak mennyire fájhat, hogy folyamatosan szembesülni kell azzal, hogy de facto egy fia van. :-(
(Aztán arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, hogy van egy másik, egy fogadott testvérem és ha édesanyám egyszer majd eltávozik közülünk talán nem maradok egyes-egyedül ebben a nagy világban)

Nem mindennapi élmény

Szombat este beülni készültem Carmennel a Mystery Bárba. Késő délután Olgi jelezte, hogy 8 körül ők is beérnek Dáviddal. Mire beértünk már bent is voltak mindketten Zsolttal, ill. Ricsivel és Tamás párjával kiegészülve. Balázs volt a pultos. Nagyon jól elbeszélgettünk együtt. Hamarosan megjelent Ödön is régen látott Gyuri barátunkkal, majd megjelent szeretett Túravezetőnk is. Legvégül befutott Berci is. A Bár megtelt a barátaimmal és kedves ismerőseimmel, akikkel gondtalanul beszélgettem és nevettem. Mások számára ez biztosan egy mindennapos dolog, de számomra fantasztikusan jó, szívet melengető érzés, élmény volt! :-)) Sok fotó is készült rólunk, remélem lesz lehetőségem közre adni. :-)