Egy szoknya - egy nadrág

Sokan (a nők nagy része is) gondolják azt, hogy ha egy férfi női ruhát vesz fel (színész, transzvesztita, partyrésztvevő, stb.), az kedvesen mulatságos dolog - hisz a férfi olyan esetlen benne -, ill. nincs benne semmi kivetnivaló.
Részemről közel sem vagyok ilyen megengedő. Szerintem az esetek döntő többségében ez egy nőket megalázó cselekedet, amelynél az átöltöző férfiak az erős sminkkel, a csiricsáré ruhákkal és a túlhangsúlyozott nőies viselkedésmóddal a női nemet akarják - meglehet, hogy tudattalanul, de - kigúnyolni. A mai magyar patriarchális társadalom szemszögéből a magasabb státuszú férfi megengedheti magának, hogy az alacsonyabb státuszú nő megjelenéséből viccet csináljon. (Két kivételt tudok csak elképzelni: 1. transszexuális nő, aki valóban nőként kíván élni, és ezzel vállalja a társadalmi hátrányokat, 2. a férfiak demonstratív kiállása a nők mellett)
Ugyanígy nem tartom jónak, ha egy nő kifejezetten maszkulin ruhát szeretne hordani, mert ez meg számomra azt sugallja, hogy ő ezzel a megjelenési formával akar magasabb státuszra szert tenni.
Szerintem a megoldás az uniszex ruhák (pl. farmer, kendő, stb.) és a nem nemspecifikus színek (férfiaknak pink, nőknek barna, stb.) viselése jelenti, amelyek inkább a nemek egyenlősége felé mutat, és nem valamelyik nem felé visz. (Egy ideje hiába keresek olyan férfi farmert, aminek a farzsebei díszítettek lennének,  nőit pedig nem adnak nekem az üzletekben. Ha nőit kérek, azt mondják nincs a méretemben.)
Tehát nem a nőket, hanem a nőiséget kell férfistátuszba emelni.

Gyengeség

Folyamatosan küzdök az énem sötét és gyáva része ellen. Csatákat nyerek ugyan, de a háború jelenlegi állása szerint továbbra is vesztésre állok...
Egy porcikám sem kívánta, hogy részt vegyek a mai workshopon, melyet Macs vezetett. Bár csak heten jöttünk össze, de persze idegesített, hogy interaktív lesz, azaz meg kell nyilvánulnom, ráadásul egy olyan témában, ami nem érdekel. A bevezető körkérdésre, hogy mit várok a beszélgetéstől sikerült egy olyan semmitmondó és zavaros választ adnom, amit én magam sem értettem, hisz egyébként tényleg semmit sem vártam ettől a beszélgetéstől, azon kívül hogy Macsnak talán létszámilag tudok segíteni. Nem kért rá közvetlenül, magam döntöttem a kialakult helyzet ismeretében. A beszélgetés felére egyáltalán nem tudtam figyelni, mert a szorongásomból kialakuló menekülési kényszeremet és mélyről jövő dühömet próbáltam megfékezni. A workshop végre lement és hazaindultunk, amikor Macs megpróbált rákérdezni, hogy hogyan éreztem magam. Ekkor megpróbáltam nagyon visszafogottan hárítani - ugyanis nem szerettem volna a saját frusztrációmból eredő dühöt rázúdítani arra, aki nem hibás ebben - , de szerintem érezte az erős indulatot bennem. 

Miért mentem el mégis a workshopra? Kötelességtudatból, vagy szeretetből?
Azt hiszem szeretetből.
Miért írom le mindezt?
Mert muszáj kiadnom magamból.
Elbaszok ezzel mindent?
Igen.
Újra iszom.