Eurogames: fitness-wellness délelőtt

Hajnali 7 órára kellett érkeznem a Csillebérci gyerektáborba, ahol a futást (nekem 10 km.) rendezték a EUROGAMES-en. A reggeli futás praktikusnak ígérkezett hisz mára igazi hőséget jósoltak. Az 1. számú bejáratnál már ott állt a rendőrautó, ami kicsit megnyugtatott. Az már kevésbé, hogy a táborba minden gond nélkül beengedett a portás, elég volt annyit mondanom, hogy a rendezvényre jövök. (Tehát felesleges volt az aggodalmam, hogy fénykép nélküli pass-ommal  beengednek-e majd, ill. felesleges volt a rendszámomat leadni előre.) A további rendezvényekkel kapcsolatban számomra kissé nyugtalanító, hogy a biztonsági őrök pontosan azok az elhízott, kényszervállalkozó kinézetű férfiak voltak, akik a nagyképűségen kívül semmi máshoz sem értenek, viszont olcsók.
A rajtkapuépítése mellett Gina - a főszervezőlány - már régi ismerősként üdvözölt, mert tegnap a regisztrációkor tőle kaptam meg a felvilágosítást a helyszínnel kapcsolatban. Megnyugtatott, hogy remek helyen parkolok, ill. kinyitotta nekem a férfiöltözőt (én voltam az első versenyző 6.45-kor), majd rohant tovább szervezni, de azért megbeszéltük, hogy az a neonáci, aki ilyen korán felkel, és kijön ide az isten háta mögé, az megérdemli, hogy kicsit utálhasson minket. :-)
Beregisztráltam, megkaptam a KÉK rajtszámomat  (107) + ásványvízet, majd elmentem átöltözni. A 8 órás kezdés, ugyan csúszott egy negyedórát, de végül úgy kb. 30 férfi és 5 egész! nő állt be a rajthoz (A beszélgetésekből úgy gondoltam, hogy egyedül vagyok magyar, de aztán kiderült, hogy hárman voltunk). Érdekes módon a versenyzők 95%-a 40 év felettinek látszott, ezek szerint a fiatal buzik sportja nem a futás! :-)
A pálya jobb volt mint a rotterdami, mert nagyrészt talajon vezetett és fák között (2 kör), így nem igazán éreztem a meleget, sőt azt gondolom, hogy nagyon jó időt futhattam. Hogy mennyi lett ez az azért nem biztos, hogy ki fog derülni, mert a második kör után, mikor nagy nyugalommal kiálltam (a félmaratonosoknak 4 kör volt), akkor azt láttam, hogy a kiállók közül mindenkinek FEHÉR rajtszáma van! Gyorsan megtámadtam Ginát - hogy csak nem rossz rajtszámot kaptam? - ám kiderült, hogy hát persze, így csak besoroltak az előttem befutó után. :-(
Ezek után meglátogattam az ígért  medencét, ami 25 méteres volt és rá volt írva: MÉLYVÍZ - CSAK ÚSZÓKNAK! Belemenve kiderült, hogy az egyik végén kb. 80 cm, a másik végén kb. 160 cm mély. :-) A vize egyébként marha hideg volt, így csak kétszer néhány hosszt bírtam úszni, de a melegben ez is nagyon jól esett.
Végül is azt gondolom, hogy egy kellemes fitness-wellness délelőttöt töltöthettem Csillebércen.
Köszönöm FRIGO!

Turmstein avagy a félelem lajtorjája update

Ismét Ausztriába ment a csapat (Macs, Sztell, Livi és én), ahol egy Kienthalhütte (1416 m) nevű helyhez túráztunk fel. Nagyon meleg volt így a hüttében én és Sztell ettünk egy nagyon finom sütőtöklevest (soha nem ettem még), ill. mindannyian ittunk némi hűsítő italt.
Rövid pihenő után aztán Livi ajánlása nyomán elindultunk megmászni a menedékház melletti Turmstein nevezetű sziklát ( B. fokozatú klettersteig), ami úgy 20-25 méterre magasodik a ház és a hegy oldala fölé. Én mentem elöl, utánam Macs majd Livi. Az első 5 méter könnyű láncos-kapaszkodós mászás volt, ami nem igazán különbözött a műfalmászástól így biztosan indultam, azonban ezután egy jó 4 méter magas, függőleges szakasz következett, ahol a sziklába beépített vaslépcsőkre (trepni) kellett (ráadásul nagyokat) lépni, melyek valamilyen oknál fogva csak vékony kerettel rendelkeztek, úgyhogy nem nyújtottak igazán jó támaszt. Némi nehézség árán, de feljutottam a szakasz végére, ahol viszont a sziklára tapadva kellett nagy mélység felett átmászni egy peremre. Itt kezdtem csak el igazán félni, és itt mondta Livi is, hogy ő most visszafordul. Hiába kérleltük, hogy várja meg a peremen míg visszaérkezünk, ő hajthatatlan volt (mint általában), pedig aggódtunk, hogy a függőleges szakaszon mi lesz vele.
Végül Maccsal ketten másztuk fel a szikla tetejéig, ahol csodás körpanoráma várt minket. Kicsit kilihegtük magunkat, én meg megpróbáltam megnyugtatni magam, hogy ép bőrrel le tudok mászni a függőleges szakaszon, hisz lefelé mindig nehezebb, mint felfelé. Visszafelé a peremen már láttuk, hogy Livi biztonságban leérkezett, ami ez megerősítette bennem, hogy élve lejuthatok. Kétszer is neki kellett indulnom a lemászásnak, mert mindig jött valaki felfelé. Harmadszorra már akadály nélkül másztunk lefelé, ami könnyebben ment mint gondoltam, de ennek ellenére végig bennem volt a félsz, addig, míg csak mindketten a talajon nem álltunk.
Biztos sokan felesleges hősködésnek, vagy kockázatvállalásnak gondolják amit tettem, de nekem szükségem volt annak a megerősítésére, hogy van bátorságom legyőzni a félelmemet, ill. ezen korlátaimat.

Biztonságok

A többnapos Gazsi túrán át kellett mennünk egy olyan falun, ahol nagyrészt mélyszegénységben élő cigányok laktak. Gazsi figyelmeztetett mindenkit, hogy viselkedjünk normálisan és ne adjunk lehetőséget, hogy a falusiak bármit is provokációnak vehessenek és így belénk kössenek.
A meleg miatt Macs könnyedebben öltözött, így szexisebben is nézett ki, ami miatt úgy érezte, hogy esetleg provokációnak teheti ki magát. A falu szélén futott a kisvasút vágánya, ahová az egyik srác befordult, hogy majd azon megy tovább és nem a falun keresztül. Macs is befordult a srác után és szorosan követni kezdte. Ekkor én nagyon megbántódtam, mert azt láttam, hogy Macs nem mellettem keres menedéket, hanem másnál.
Utólag értékelve, azt gondolom, hogy Macs ösztönösen az erősebb és biztonságosabb személynél keresett menedéket, és ez a tudattalan választása helyes volt, mert valószínűleg az én 60 kg.-os testfelépítésem nem jelent annyi elrettentő erőt mint a magas fiatal srácé.
Tanulság, hogy ne legyek önző és akarjak kétes biztonságot nyújtani, csak azért, hogy az egomnak ez megfeleljen.
Ettől még persze fáj az a tény, hogy ugyan az érzelmi biztonságot meg tudom, a gazdaságit meg meg tudnám adni a páromnak (ha igényelné), de a fizikális biztonságot már nem.