Münchner Eins

Nos, müncheni utazásom miértjeiről már nyilatkoztam, most íme maga az út:

Pénteken hajnalban indultam. Mielőbb rajta akartam lenni a vonaton, mert aggódom, hogy lekésem/nem találom/akármi közbejön/ stb. Tudom ez beteges, de így érzek. Valszeg ha már sokat utaztam akkor ez elmúlik. Tehát 6.45-re már a vonaton voltam. Az 1. osztály nagyon kényelmes, tiszta és modern. Kényelmes bőrszék, digitális kijelzők (mindenféle információkkal, Bécsig magyarul is), praktikus asztalok, stb. Talán csak a WIFI hiányzik, de az talán a Prémiumon sincs, ha jól tudom. Természetesen szerencsém volt és az utaskísérők között volt magyar is, így nekem megint nem kellett németül beszélnem. :-) A helyem a személyzet mellet volt. A magyar szakaszon biztonsági őr is van (sokat mondó ez). A magyar kalauzok hangosak és ordenárék, az osztrákok és a németek udvariasak voltak. Az út hosszú volt (7óra), viszont Bécstől a táj szép, Salzburgtól pedig jöttek a hegyek és a hegyi tavak! Összesítve: a vonattal meg voltam elégedve.

Münchenben 14.47-kor (8 perc késés Deutsche Bahn!)leszállva a remek napsütés mellett, meghökkentett a tömeg, ami szinte kizárólag négerekből, arabokból, törökökből állt. Angelának igaza van, ha aggódik Németországért! Átverekedtem magam a tömegen és a közeli utcában megtaláltam a szállást. A recepción egy csinos fiatalember elmagyarázta németül a tudnivalókat (főleg WIFI), mert angolul nem engedtem neki! A szálló először kopottasnak, tűnt, de rá kellett jönnöm, hogy ez csak az első benyomás. A szobám kicsi volt, minimalista, de tiszta és rendezett. Minden működött benne (kifejezetten utálom, mikor nem égnek a lámpák, nem jó a konnektor, stb.-stb.). Sajnos WC és fürdő csak az emeleten volt, de ez nem okozott problémát. Amint lecuccoltam azonnal elindultam a városba, mert ki akartam használni a remek időt. Körbe is jártam az Altstadt egy részét, bementem a dómba, és felmentem a tornyába is. Megtaláltam a piacot is, ahol végre ehettem egy Münchner Würstchen mit Semmeln-t is. :-) Természetesen felkerestem a Hofbräukellert is (egy kellemes kis téren van), de inkább vele szemben ültem ki egy sörre. Ettől persze jól elálmosodtam, és miután megnéztem kívülről még néhány Sehenswürdigkeit-et hazaballagtam. Imádkoztam, hogy fűtsenek a németek, mert a szlovákok és a magyarok ilyenkor még véletlenül sem! (ezek fűtöttek) Azt terveztem, hogy alszom egyet és utána belevetem magam a müncheni meleg életbe, de 9-kor elaludtam és csak másnap fél 7-kor tudtam magamhoz térni és akkor is csak elmentem a mosdóba, majd visszaaludtam és 10 környékén boot-oltam be.

Lámpásom Ő!

Szerdán és csütörtökön is találkoztam Maccsal. Mindkétszer kettesben voltunk, mert szerdán senki sem akart velünk jönni, csütörtökön meg eleve úgy beszéltük meg. Órákat beszélgetünk egy bor vagy egy tea mellett úgy hogy számomra fel sem tűnik az idő csak már mikor késő van. Néha annyi kérdésem van, hogy Macs válaszai közben újabbak és újabbak jönnek elő, és úgy kell visszafejtenem a fonalat, ha eggyel végeztünk. Lehetséges, hogy az őrületbe kergetem ezekkel. Próbálok egyértelmű és tiszta gondolatmenetű lenni, de ez nem mindig sikerül. Soxor kell megmagyaráznom mire gondolok tulajdonképpen. Annyira jó, hogy (sötét)gondolataimat és ötleteimet valaki objektíven vissza tudja jelezni és nem kell magamban forgatni. Lámpásom Ő, hogy ne kelljen a hideg sötétben tapogatóznom!
(Volt bölcs segítőm már, csak sajnos több mint 3 éve meghalt...   ... és talán pótolhatatlan)
A teaházban csak úgy tudtunk leülni, hogy egymás mellé egy dupla karosszékbe. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy egy idő után levette a cipőjét és törökülésbe felém fordulva beszélt tovább. Ez metakommunikáció?

Teaház vs. melegbár

Tegnap délután teaházba vittem Carment, mert szerettem volna beszélgetni vele a táncbeli és egyéb problémáinkról. A Mozaik teaházba mentünk a Király utcába, ahol legkedvesebb némettanárnőmmel is voltam régebben. Gondoltam, hogy egy nő szereti az ilyen helyeket. (Tudom Macs, sztereotípia...) Bementünk és felmentünk a galériára, ahol már sokan voltak, de azért még volt hely és leültünk. Carmen már itt fanyalogni kezdett, hogy sokan vannak, meg nem is tud a sok tea közül választani. Végül hosszas keresés és válogatás után választottam neki gyümölcsteát, magamnak meg zöldet. Miközben teázgattunk beszélgettünk a táncról és az ahhoz fűződő viszonyáról. Most az gondolja, hogy a mélyponton túl van, és jobban fog menni. Sajnos én ebben nem hiszek, mert a jelenlegi állapotot csak egy átmeneti javulásnak gondolom, az eredeti probléma nem oldódott meg, de persze azt sem tudom, hogy pontosan mi az. Beszélgettünk arról is, hogy keddenként amikor számunkra gyengébb csoportban vagyunk, akkor a technikára fogunk figyelni. Ekkor felvetette, hogy ő nem tudja mire kellene figyelnie, közben privátórán együtt tanultuk meg ezeket. A teaválasztástól kezdődően azt érzékeltem, hogy kettőnk között az "igen, de" című játszma folyik és nincs itt az ideje a segítő beszélgetésnek.
Elmentünk még órát nézni neki a Westendbe, mert ott meg akartam neki mutatni a kedvenc FOSSIL női karórámat, amit egyszer meg is fogok venni magamnak és nem érdekel, hogy női. Nagyon tetszett neki, majd ő is olyat fog venni, ha meglesz a pénze rá
Mikor felvettettem, hogy ha van kedve jöhet velem a Mysterybe, azonnal igent mondott, így átmentünk oda. Amint beléptünk felderült és elmondta, hogy mennyire tetszik neki a füstös bár. Rendeltünk bort és nemsokára megérkezett Zsolt, akivel vígan és közvetlenül elcsevegett. Mire Ödön is megérkezett már a legjobb formáját adta! A két helyen történt viselkedés között ég és föld volt a különbség. Nagy kérdés, hogy ez a helyekről vagy a személyekről szólt-e, azaz a teaház vs. melegbár, vagy András vs. Zsolt. :-)

Olgi megállapításai

Péntek estére Olgi meghívott magához. A telefonba azt mondta, hogy egy táncos játékgépet kapott, amit szívesen kipróbálna velem. A csali az volt, hogy salsázni is lehet vele. Szívesen mentem egyébként is, hiszen Olgit kedvelem, mert kedves és közvetlen. Nos, a gép tulajdonképpen egy négyzetekre osztott szönyeg, amelyben elektronikus érzékelők vannak és a számítógéphez és/vagy a TV-hez köthető. A készülékek biztosítják a zenét (salsa persze nem volt) és az instrukciókat, a szönyegen pedig táncolni,ugrálni kell a képernyőn látható módon. A képernyőn nyilak mutatják, melyik négyzetbe kell lépni. Előre, hátra, jobbra, balra lehet lépni egy lábbal, ill. ugrani kétlábbal. Lehet, hogy elsőre könnyűnek tűnik, de amikor egyre több nyíl jelenik meg a zene alatt, az ember elveszíti a fonalat és csak idétlenül téblábol. Azon kívül, hogy jól kiugrálja magát valaki, még koncentrálni is megtanítja. Két szőnyeg is volt, így közösen is tudtunk táncolni, bár nem egymással, hanem egymás ellen. Persze Dáviddal együtt jól lealáztak, de nem bántam nagyon, meg nekikis jól esett a győzelem. :-)
Kicsit iszogattunk is, és ismét nem álltam meg két decinél, ami hazafelé meg is éreztem. Jól elbeszélgettem Olgival, aki két érdekes dolgot is mondott velem kapcsolatban: 1. Nem tudja behatárolni, hogy domináns, vagy passzív személyiség vagyok.-e? Ez megerősíti androgün személyiségembe való hitemet, azaz, hogy ilyen és olyan is tudok lenni. 2. Mellém egy ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkező személyt tudna elképzelni. Azaz nekem kiegyensúlyozott dominanciájú kapcsolatra van szükségem. Úgy gondolom, ha szükséges bármikor át tudom venni az irányítást és bármikor szívesen átadom azt.
Nos, androgün férfiak, nők jelentkezzetek!

Nagycsoportos kommunikáció

Tegnap is egy ici-picit előrébb léptem a nagycsoportos kommunikációban. Egy értekezleten vettem részt, ahol 12-en voltunk. Tudni kell rólam, hogy kb. 5-6 fő feletti csoportban a résztvevők számának növekedésével párhuzamosan csökken annak lehetősége, hogy megszólalok. Ilyenkor átfordulok teljesen megfigyelőbe, és kizárólag akkor tudok megszólalni, ha kérdeznek, vagy közvetlenül/közvetve felkérnek. Hatványozottan igaz ez, ha a csoport ismeretlen személyekből áll. Ilyenkor nem szorongok ugyan, csak egyszerűen valami gát megállít. Hosszú ideje birkózom ezzel, sokáig utáltam magam ezért, mostanában elfogadom és csak vágyakozom a jobb kommunikációra. Érdekes tény, hogy munkámból kifolyólag 20-30-40 tagú csoportok gyűlését vezetem le, és előtt adok elő, ami nem okoz különösen nagy feszültséget számomra (persze, ha éppen nem ellenségesek: akkor fél Xanax) A mostani értekezleten csupa ismerős és számomra kedves ember volt jelen, akiktől nem kellene tartanom, a megszólalás mégsem ment, míg végül mégis erőt vettem magamon és sikerült talán némi értelmes hozzászólást kinyögnöm. Persze nem volt jelentős hozzászólás, de nekem egy kicsi siker volt.
Jól tudom, hogy sosem leszek jó előadó vagy egy társaság középpontja és nem is biztos, hogy ez nagyon szükséges, de jó lenne némi készségre szert tenni, hogy könnyebb legyen az életem. Ezzel együtt azért kielégítőnek találom a személyi kommunikációmat. :-)

Nagy utazás

Hétfőn véglegesen eldőlt, hogy megyek Münchenbe a hónap végén 3 napra. Múlt pénteken némi tépelődés után, döntöttem és lefoglaltam egy müncheni szállást és megvettem a Münchenben szóló vonatjegyet (railjet, yes!). Egyedül megyek. Miért? Mert azon kevés barátom, aki számításba jöhetne, annak vagy nincs pénze, vagy ideje, vagy 2 in 1. De a hiba nem bennük van, hanem nekem van olyan kevés ismerősöm akik közül csak találnék valakit. Mindegy azt hiszem nem sírdogálnom kell, hanem lépnem. Bevallhatom, hogy félek, hogyan fogom viselni az egyedül utazást, amikor nincs kire támaszkodnom, amikor nincs kivel megosztanom az élményeimet. Ez az út a "ne szarj be András, hanem csináld meg amit elterveztél" című program. Azt gondolom, hogy nem vállaltam nagyon nehezet, és nem fogom tudni magam rosszul érezni. Nappal végignézem a Sehenswürdigkeiteket, és este buziskodok egy kicsit a bárokban vagy a szaunákban.. Mit veszíthetek?

Szombati buli

Az egész úgy kezdődött, hogy csütörtök este Tibor felhívott, hogy gondjai vannak az új barátjával éshogy a szombat esti bulira elhozná, hogy mondjak véleményt róla. Azt elmondtam neki, hogy maximum az első benyomásomat tudom majd elmondani, de mélyanalízist ne várjon. Ehhez képest a 7 órás kezdés helyett 10 órára érkeztek meg, én pedig ilyenkor már szedelődzködni szoktam, mert kb. eddig az időpontig jut el a társaság arra az alkoholtelítettségi fokra, mikor már nincs értelmes társalgás. (meglepőmódon most ez nem így volt) Emiatt a sráccal egyáltalán nem tudtam beszélni, ill. még csak benyomást sem tudtam szerezni róla. Azt gondolom a dolog Tibornak sem volt fontos, a csütörtöki hívása csak ventillálás lehetett.
Azt vettem viszont észre, hogy Gábor  - Alex volt lakótársa - tényleg többet iszik mint régebben. Ma is spiccesen érkezett, és a szokásosnál is agresszívabb volt, amit én nehezen kezelek. Valszeg valamit erősen kompenzál ezzel, de ez a viselkedés engem nagyon zavar, viszont nem szeretnék ezért nem járni a társaságba. Valamit ki kell találnom ez ügyben.
Persze egy jó ideje a társaságunk már csak felületes beszélgetéseket folytat, igazán fontos dolgokról maximum Zsolttal szoktunk néha-néha beszélgetni. Ezért is kezdem el már régen új társaságot, barátokat keresni, de mostanáig csak jó ismerősöket találtam és csak egy barátot. Ennek oka valszeg az én szociópátiám, ami ellen eddig hiába küzdöttem.

Randi

Csütörtökön végre nagy nehezen összejött a randim a 35 éves férfivel. A Paracelsusba mentünk le végül is a Nagyvárad téren. Nagyon sok randimat szerveztem már oda, erre kiválóan alkalmas. Szimpatikus, értelmes a fickó, elfogadhatóan néz ki, de azt hiszem ahhoz ez kevés, hogy tartós kapcsolatba kezdjek vele. Csak olyannal kezdek majd, aki elindít bennem valamit. (pl. Gergő a Pocokból elindított bennem valamit, de huszonvalahány éves, mi a faszt csináljak vele?) Ma chateltem vele, szerintem ezt ő is érzi, mert felületesek voltunk és egyikünk sem erőltette a további találkozást. Azt mondtam neki a randin, hogy elfogadtam, hogy talán egyedül maradok. Azt kérdezte, hogy felkészültem rá? Azt mondtam, hogy igen. De mégsem. Félek.

A Hisztis András című műsor

Szerdán standard órára utazva a metrón sms-t kaptam VZs-től, hogy mégis tud jönni az órára. Mikor leszálltam felhívtam és mondtam neki, hogy mivel múlt héten azt mondta, hogy nem tud jönni én már megbeszéltem Maccsal, hogy helyettesíti. VZs nem örült neki, de elfogadta. 5 percre rá Macs telefonált, hogy késni fog, meg fáradt. Vázoltam neki, hogy éppen most közöltem a rossz hírt VZs-vel, így továbbra is várom. Azt gondoltam, hogy jót tenne Macs lelkének, ha standardezhetne, mert igazából azt szeret, és már nem is akartam tovább kavarni. Végül 5 perc késéssel megérkezett Macs. A pillantásából láttam, hogy fáradt és nyűgös. A bemelegítés alatt leült a székre és a kezébe temette az arcát. Legszívesebben odamentem volna hozzá és megfogtam volna a kezét, hogy érezze vele vagyok. De persze nem mertem, mert féltem, hogy ezt úgy veszi, hogy gyengének tartom és akkor ellen fog állni. Most már azt gondolom, hogy legközelebb mégis meg fogom tenni, mert azt szeretném, hogy tudja, hogy figyelek rá. Nem tudom, érzi-e, hogy fontos számomra.
A standarden eltökélt arccal koncentrálva gyakorolta a számára új lépéseket (eddig csak követett standardet), ilyenkor legszívesebben homlokon csókolnám, de persze ezt aztán végképp nem merem. Nyugodtan tűrte a párban végrehajtott csetlésemet-botlásomat, a következő latinon pedig igyekezet pszichésen támogatni, mikor a szarul sikerült jive forgásaim miatt lassan elindult a hisztis András című műsor. :-)  Látszhatott rajtam a gond, mert Csaba elindította az "András nincs semmi baj" és az "András ez teljesen rendben volt" nyugtató varázsmondatokat, kevés sikerrel. (Valszeg két pofon sokkal jobban hatna.)
Végül mindannyian fáradtan, de jókedvűen távoztunk, tehát megérte a 3 óra flow.

Olgi első lépései

Tegnap délután Olgi Dávid barátnője (hetero) eljött megnézni a tánciskolánk kezdő kurzusát, melyen én segítő vagyok. Naivan azt hitte, hogy majd csak leül és végignézi a műsort. Én persze már a meghívásakor tudtam, hogy semmi esélye rá, mert én is és Csaba is presszionálni fogjuk, hogy álljon be. Hosszan szabadkozott, hivatkozott arra, hogy nincs tánccipője, ill. fogadkozott, hogy táncóra után nagyon meg fog verni. Ez utóbbi érdekes lenne, mert Olgi kb. 150 cm. magas,40 kg.-os lány. :-) Csabának jeleztem, hogy jobb lesz, ha csak velem táncol, mert így is eléggé izgul a tánc miatt. Persze természetesen jólérezte magát, tetszett neki a chachacha és a jive, a rumba nem annyira, de jó hangulatban távozott és nekem jól esett, hogy ismét egy embernek örömet okoztam annak,akit kedvelek. Talán elültettem egy magot benne a társastánchoz.
A tánc után beültünk a teaházba, ahol Maccsal is voltunk már. Itt Dávid csatlakozott hozzánk és eltöltöttük az időt, amíg el kellett indulnom a saját kurzusomba.

Mozi

Szombaton délután Maccsal megnéztük a Nők férfiak nélkül című iráni filmet. A film eléggé szürrealisztikus volt, és ami igazán zavart benne az az, hogy két sodra is volt a filmnek az egyik az iráni katonai puccs, a másik a 4 női főszereplő élete. A kettő kavargott a filmben, ráadásul a 4 nőnek az élete, álmai is.Valszeg eléggé földhözragadt vagyok és ezért gondolom azt, hogy egy filmnek legyen fő mondanivalója, mesélnivalója, hogy egy egész legyen. Az, hogy szürrealisztikus az nem zavar, mert az a film (címére nem emlékszem) is nagyon tetszett, amelyikben egy megölt kislány a föld és a mennyország között reked, és ott is nagyszabású, furcsa képeket adtak. Nem beszélve az Eredet című filmről, ami ugyancsak csapongó, de egy történet. Egyébként mostanában nagyon megindult nálam ez a női vonal, azaz sok minden női dolog érdekel.:-) Biztosan azért van, mert idáig nagyon kevés közeli női ismerősöm volt és érdekel az életük, meg hogy hogy éreznek, mit gondolnak. Ez biztos perverz egy meleg férfitől. ;-)
Mozi után Maccsal beültünk egy teaházba (ez sem sűrűn fordul elő velem), ahol nem volt hajlandó nekem segíteni a 12.000 fajta tea közül való választásában, így a zöldteák közül csukott szemmel választottam. :-)
Kicsit beszélgettünk, mikor is elővett 25 Eurót és elémrakta: - Itt a tartozásom!
Meglepődtem, mert kicsit úgy hangzott mintha így hangzott volna: - Itt a koszos pénzed ne!
Fogtam a pénzt és ledobtam az asztalra valami hasonlóval, amire Macs teljesen bevörösödött és szabadkozni kezdett. Persze tudom, hogy nem így gondolta csak hülyén jött ki. Viszont aranyos volt ahogy belepirult. Végülis elütöttük egy viccel:- Magyarország (Macs), én így szeretlek!

Szobabérlet

Hosszas vergődés után 1 hónappal meghosszabbítottam Péter szobabérletét nálunk. Igazából szinte biztos vagyok benne, hogy teljesen feleslegesen teszem, mert nem fog semmi sem történni, de megnyugtat, hogy én mindent esélyt megadtam. Kemény feltételeket szabtam, de rákényszerültem erre. Péter most halk és szorgalmas, de már késő. Rossz tapasztalataim vannak, és nem bízom benne. Nem is akarok segíteni, csak lehetőséget nyitok. Hogy jutottunk idáig? Az elején beleadtam mindent, de rá kellett jönnöm, hogy élethelyzetünk, tapasztalatunk fényévekre van egymástól és csak nagyon nagy energiabefektetés által lehetnénk egy szintem. Tévedtem, viselem a következményeit, de itt a vége. Hiába jön jól ki anyámmal, hiába jó a bérleti díj, hiába jó a nyelvtanulás megosztva, november 30 a határidő. Addig is betartatom a szabályokat: a szobám csak az enyém, a bérleti díj (ami mélyen baráti) nem halasztható, a németóra díja nem halasztható. Lehet, hogy sokak szemében geci vagyok, de nem érdekel.

Carmen

Tegnap beszéltem táncpartneremmel Carmennel és egyre jobban aggódom miatta. Mindig is éreztem/tudtam, hogy vannak problémái, de szeptember óta folyamatosan kedvetlen a táncban is, meg az utána tartott borozáskor is. Tegnap is azt tapasztaltam, hogy táncóra elején még jókedve volt, majd alatta teljesen elment a kedve és egyre passzívabb lett. Ilyenkor csak kényszeredetten mosolyog, de látom, hogy szenved. Borozás közben végül elmondta, hogy csak a kedvemért jár és már nyár óta gondolkodik, hogy teljesen abbahagyja. Azzal indokolja, hogy nem tanulunk újat és nem látja a fejlődést. Eddig közös célunk volt, hogy megtanuljunk szépen táncolni, ne csak a figurákat tudjuk. Nagyon valószínű, hogy jóval mélyebb gyökerei vannak ennek a kedvetlenségnek és ezért nincs semmihez sem kedve, de ezekről a dolgokról még érintőlegesen sem hajlandó beszélni. Minden ilyen próbálkozást elhárít, nem hisz a pszichikai segítségben. Végülis úgy döntöttem, hogy küldök egy e-mailt Linának, aki terápiás csoportokat vezet - köztük csak nőit is - , hogy vajon részt vehet-e valamelyiken. Ha a válasza pozitív, akkor még Carment is meg kell győznöm, hogy próbálja meg. Valszeg nehéz lesz. Lassan már csak felesleges idő és pénzköltés vele a tánc. Még küzdök érte.

Szauna

Vasárnap este kb. 1 év után lementem a Szauna 69-be. Sok minden nem változott azóta. Beültem a finn szaunába, majd aztán megírtam a köszönő e-mailt Csabáéknak a társalgóban lévő számítógépen. Aztán ismét a szauna jött. Most is beültek azok akik bejönnek és miután megnéztek 2 perc múlva kimennek, mit sem törődve a szaunázás szabályaival. Mindenkit megnéztem szaunázás közben és kiválasztottam egy indiai kinézetű fiatal srácot. Ilyennel még sosem volt dolgom. Átmentem a kabinokhoz és vártam. Megfordultak ott sokan, az indiai is, meg néhány jóalakú, de a többség nem volt megfelelő. Némi várakozás után az india srác többször is megkerült, de mikor kezdeményeztem nála egy simogatással, akkor nem reagált hanem továbbment, így hoppon maradtam. Később kinéztem egy szemüveges srácot, de mikor egy ismerősével megállt mellettem stirölni meg beszélgetni, kiderült, hogy egy nagyképű fasz. Mivel más nem tetszett, így inkább hazamentem szex nélkül. Régebben ez bántott volna, de ma már örültem a szaunázásnak is. Nem akarok olyannal szexelni aki nem tetszik.

Tánctábor és tanulságai

Hosszan írhatnék az egri tánctáborról, de nem teszem. Elég legyen annyi, hogy jól szervezett volt, és jó csapat jelent meg ott. Én és szerintem mindenki jól érezte ott magát. Csak hála és köszönet illeti Csabát és Helént. Helénnel nem sokat beszéltem, de az a kevés is nagyon megfogott. Nagyon vagány, de egyben kedves és őszinte nőt ismertem meg benne.
Általában a táncórákon érezni szoktam a flow érzést, ami annyit tesz, hogy a táncra öszpontosítok, és minden más megszűnik körülöttem. Kegyelmi állapot ez. Most szinte minden alkalommal ezt éreztem.
A táncba bele tartozik a partnerem is, ilyenkor nagyon öszpontosok rá is, szinte minden rezdülését figyelem próbálom kitalálni a gondolatait is. Az gondolom, hogy a tánc kettőnkről szól. Kommunikálunk minden szinten, néha verbális kommunikáció alatt is. Jól-rosszul.
Jelen esetben ez a partner Macs volt. Ismerem már, azt hiszem kb. tudom mikor mit gondol, érez. Tudom mikor nyűgös, fáradt, élénk, érdeklődő, szeretetteli. És mikor telik be nála a pohár, ilyenkor próbálok tompítani, de nem mindig tudok. Az egyik ilyen alkalom akkor jött el mikor B. Peti a folyamatos fényképezésével nagyon felzaklatta Macst, aki kifakadt és én csak tehetetlenül álltam mellettük mint a sóbálvány. Rém kellemetlen volt számomra, mert nem tudtam feloldani a konfliktust, ami talán jobb kommunikációval elkerülhető lett volna. A pillanat elmúlt, és fél órával később láttam, ahogy Macs egy közös tánccal zseniálisan feloldja az egészet. Marha kíváncsi vagyok, hogy ezt tudatosan vagy tudat alól teszi?
Talán legfontosabb tanulsága számomra a tábornak a tánccal kapcsolatban az, hogy a szerepcsere, azaz vezető és követő szerepet cserél mindkettőnk számára érdekes, és izgalmas. Ráadásul a két szerep dupla annyi figurációt tartalmaz személyenként. Próbáltam ezt Maccsal megbeszélni, de látszólag nem vette az adást. Majd később ismét megpróbálom.