Futás

Hajnalba érkeztünk meg Bécsből. A végén már tényleg fáradt voltam, de reggel menni kellett futni a SPAR Maratonra. Aludtam úgy 4 órát, de végül is elég volt. Elfordultam Macsért és sikerült elég közel leparkolnom a versenyhelyszínhez. Felvettük a rajtszámunkat, majd elmentünk a chipért. A chipfelvétel során derült ki, hogy 1000 Ft. a kaució. Szerencsére Macs kisegített. Már ekkor elkezdett esni, egyre jobban. Miután leadtuk Macs hátizsákját körbenéztünk a versenyhelyszínen, de aztán gyorsan bementünk az egyik nagy sátorba, és onnan néztünk ki az esőbe. Macs biztatott, hogy egyre jobban esik, ennek nagyon örültem, mert nekem nem volt esőkabátom.:-) Mire végre elindult a rajt szerencsére már csak szitált és a futás közben nem zavart. Szerintem jó ütemben futottunk, de lehet, hogy Macsnak kicsit gyors volt, ám hősiesen állta a sarat. Sajnálom, hogy nem figyeltem rá és lehet, hogy rossz volt neki. Meg is jegyezte, hogy nyugodtan fussak gyorsabban, de elhárítottam, hogy én vele szeretnék futni. Én nem akarom legyőzni őt! Megfogadtam magamban, hogy sokkal jobban fogok rá figyelni, hogy az ütem mindkettőnknek jó legyen.
Végül is lefutottuk a 7 km.-t és boldogan átvehettük a SPAR ajándékcsomagját: egy banánt, két csokit, egy zacskó chipset, egy ásványvizet, és egy flakon hajbalzsamot!

Bécsi táncverseny

Szombaton fárasztó, de egyben izgalmas napom volt. Maccsal és Péterrel Bécsbe mentünk megnézni a meleg táncversenyt, amellyen részt vettek Imiék is. A verseny délelőtt 11 órakor kezdődött, így úgy döntöttem, hogy elég 8 órakor elindulni. Persze megint rosszul gondoltam, mert csak 12 órára értünk oda. Sajnos mindig túl feszesen számolom az utazási időket, így sokszor nem érek pontosan ahova szeretnék és ez flusztrálni szokott. Most ez nem volt olyan nagy probléma, mert mint végül kiderült elég lett volna kora délután odaérni, mert a magyar versenyzők csak akkor indultak B kategóriában. Mindegy most már ezt is tudjuk. A helyszín Bécs külvárosa volt, de az épület, terem és a szervezés teljesen rendben volt. Nagyon jó hangulatú és látványos volt a verseny, a résztvevők nagyon ügyesek és motiváltak voltak. Irigyeltem őket. A verseny alatt mindenki ide-oda rohangált ami számomra zavaró volt, mert mindig helyezkednem kellett, hogy rendesen lássak. A magyar versenyzők ügyet sem vettettek ránk, kivéve Imit, aki aranyosan odajött hozzánk többször is beszélgetni. Ez nekem nagyon jól esett. Persze megértem, hogy a verseny izgalmában és feszültségében nem tudtak másra figyelni, meg mi idegenek vagyunk nekik, bár Macs szerintem nem. Lehet,hogy csak én lihegem megint túl. Most azt gondolom, ha valaha versenyezni fogok, akkor nem fogok hozzájuk tartozni. Minden esetre tisztelem őket az elhivatottságukért.
A verseny szünetében a gyakorlók közé beálltunk Maccsal tangózni. Annyira be voltam szarva, hogy szegény alig tudott vinni magával, de hősiessen vonszolt magával körbe a táncparketten. Többször is elrontottam a lépést, úgyhogy eléggé röhejesek lehettünk. Szerencsére a második szünetben chachacha volt, amit jobban tudok és addigra összeszedtem a bátorságomat. Minden esetre megvolt az első közös fellépésünk mint queer pár. :-) Szegény Macsot teljesen kikészítem ezzel a queer pár dologgal.
A bálban sikerült többször is táncolnunk és műsorként láttunk idős brit melegeket táncolni. Én csak remélem, hogy ebben a korban ilyen fitt leszek. Végül volt egy vidám körtánc amiben állandóan párt kellett váltanunk. Kicsit butus volt, de nekem tetszett a közvetlenség, amivel mindenki táncolta. Péterrel is sikerült egy-kettőt táncolni bár eléggé húzoldozott,de aztán jól érezte magát.

BKV baleset

Tegnap elgondolkodva mentem felfelé az Arany János utcai metrófeljáró mozgólépcsőjén, mikor egyszer csak elémzuhant egy idős hölgy a felső lépcsőfokok egyikéről. Kissé megijedtem, de a mellettem álló nő azonnal kapott a néni után és kiabálni kezdett, hogy állítsák le a mozgólépcsőt, amit egy lentről jövő fiatalember meg is tett. Megfogtuk a nénit, nehogy lejjebb csússzon a lépcsőn, de a férje már ott is termett és elkezdte felráncigálni. Csak annyit tudtam mondani, hogy nem biztos hogy jelen esetben ez egy jó ötlet, habár fejjel lefelé sem maradhat sokáig. Mindenesetre feltoltuk ülő helyzetben a férje meg egy fiatalabb férfi segítségével miközben megláttam, hogy csupa vér a lépcsőfok és mivel én is segítettem a felültetésben nekem is sikerült a cipőmre meg a nadrágomra némi vérfoltot szerezni. A metroügyeletes jópár perc múlva jelent csak meg és nem láttam valami nagy izgalmat rajta, de megnyugtatott minket, hogy már hívták a mentőket. A néni férje sem volt igazán aggódó, inkább ingerült. Nekem az jutott eszembe, hogyha én is együtt élnék mondjuk 30 éve valakivel akkor én is ennyire aggódnék csak? Nem félteném, hogy elveszítem?
Kicsit még toporogtam a helyszínen aztán elindultam a másik lépcsőn felfelé, mert azt gondoltam, hogy amit tudtam megtettem, fontoskodni, meg sápítozni egyébként is utálok.
Bent a Minisztériumban - ami egy kocsma - Zsoltnak meg Vikinek elmeséltem az esetet, de nem okoztam nagy izgalmat vele.

Ölelős latin

A tegnapi tánckurzusom rosszul kezdődött, mert azt hittem, hogy VZs-vel fogok tudni standardezni. Persze hülye voltam, mert igazából nem beszéltük meg, csak beszéltünk róla, hogy neki sincs párja erre a kurzusra, meg nekem sincs, és majd akkor lehet, hogy ketten. Már akkor megemlítette, hogy nem is fog jönni most, mert Hollandiában lesz, de ezen én nagyvonalúan átsiklottam. A facebookon írtam neki, hogy továbbra is felajánlkozom, nem is válaszolt, de én azt gondoltam, hogy majd tánc előtt megbeszéljük. Hát nem tettük. Kicsit vergődtem az órakezdés előtt fel s alá, mert akartam is táncolni meg nem is, de aztán úgy döntöttem, hogy majd csak a latinon Maccsal. Csaba a tánctanár nem is értette igazán, hogy mi a gondom, de aztán már nem volt ideje a magyarázkodásomat hallgatni, mert kezdődött az óra. Szerencsére előrelátó módon magammal hoztam az Iroda kulcsát, így átmenetem egy kicsit adatrögzíteni, meg gondoltam, hogy ott lesznek akik ma szolgálatban vannak, és velük majd beszélgetni tudok. Az Irodában még voltak egy páran a két szolgálatoson kívül (mi a faszt keresnek még ilyenkor is ott?), úgyhogy csak egy félreeső géphez jutottam és ráadásul az anyagokra is várnom kellett, így a 1,5 óra helyett jó, ha fél órát dolgoztam, a többi internetezés és némi beszélgetés. A latin kezdetére átsurrantam, ahol még javában tartott a standard. Leültem és beszélgetni próbáltam a szervező lánnyal, de túl hangos volt a zene. Mire vége lett megérkezett Macs. Fáradtnak és nyűgösnek láttam. Na ez is jól kezdődik, gondoltam. Elkezdtünk bemelegíteni, majd az idő folyásával Macs kezdett feloldódni, míg végül már mosolygott is. A figurák alatt folyton a szemébe néztem, amit ő valszeg nehezen viselt, mert oda-oda pislogott rám, aztán gyorsan elkapta a tekintettét. Végül is a tanított chachacha figurát sikeresen abszolváltuk az óra végére, és némileg elégedettek voltunk. Azt mondtam Macsnak, hogy úgy látom már jobb a kedve, mondta, hogy igen, erre én, hogy remélem, hogy ebben részem volt. Erre hirtelen megölelt, ami számomra hihetetlenül jól esett. Nem sokan ölelnek meg, amiben valszeg én vagyok a hibás, de ebbe most nem megyek bele. 
Végül is vidámabban indultunk haza, így én erre a tegnapi napra 4 pontot adok! ;-)

A kezdet

Nos, most jutottam el addig, hogy meg merjem tenni az első lépéseket.
Mitől félek? 
A nyilvánosságtól, hogy a belső dolgaimat kiadom. De a bloggolásnak ez a lényege, nem?
Hogy esetleg másoknak akaratomon kívül ezzel ártok.  Ez már nyomósabb érv. Csak remélem, hogy nem fogok ilyen hibát elkövetni.
Most talán meg kéne magyaráznom, hogy miért meleg hobbytáncos a cím?
Mert mindkettő a lényem egy fontos része. Meleg vagyok és hobbyból társastáncolok. Fiúkkal és lányokkal is. Lányokat vezetni, fiúkat követni szeretem. Ezért is vagyok androgün. Nem testi értelemben, azaz nem vagyok lányos alkatú, habár vékony az vagyok. Inkább azt gondolom pszichésen megvan bennem mindkét nemből valamennyi, de egyikből sem vagyok teljes. 
Most vajon ez azt jelenti, hogy nem vagyok se fiúnak, se lánynak jó vagy azt, hogy multifunkciós vagyok? Jelenleg azt gondolom, hogy az utóbbi. Abban a hitben élek, hogy mindkét nemből a jót használom. Lehet ez nagyképűség? Lehet. De így gondolom most.


Nem hiszem, hogy most azonnal mindent meg kellene magyaráznom, majd a bejegyzések során kiderülnek a dolgok.