A Hatalom Gyűrűje

Szerintem a szerelem egy része(?) birtoklási vágy.  Csak mi és egyedül  mi szeretnénk a párunkat birtokolni, mert ilyenek vagyunk. Erről eszembe jut mikor egy volt párommal néha előkerült, hogy meghalhatok betegségben/balesetben/stb. Ilyenkor tréfásan mindig azt mondta: - Azt próbáld meg! Kirugdoslak a koporsóból is!
Ezeken mindig együtt nevettünk és én akkor azt gondoltam, hogy ez a szerelem és a ragaszkodás jele. Most már tudom, hogy ez bepillantás a birtoklási vágy mély barlangjába, ahol Gollam szorongatja kezében a Hatalom Gyűrűjét.
Viszont azt is gondolom, hogy a Hatalom Gyűrűjét jóra is lehet használni. Segíteni, érzelmileg támogatni, szolgálni a másikat, ami nem jelent kizárólagosságot csupán elsőbbséget. Hozzám is került egy, mit teszek majd vele...?

Feminista kérdések és válaszok

Mi lehet a nők célja a mai társadalomban?

-          A jogegyenlőség mellett a társadalmi egyenlőség kivívása.

Mi szükséges ehhez?

-          Politikai, gazdasági potenciál. Jelenleg mindkét területet a férfiak uralják történelmi okokból.

Miért?

-          Mert a történelem során a nő (magzat) védelmében maszkulin férfiakra volt szükség (erős, gyors, versengő, agresszív, stb.). A férfiak a fenti tulajdonságaikat kihasználva kiépítették a patriarchális társadalmat, beleszorítva a nőket egy alárendelt szerepbe. 

Szükség van-e még maszkulin férfiakra?

-          Egyre kevésbé, hisz a nők (magzat) védelmét a modern korban már a nők maguk is egyre jobban meg tudják oldani (a társadalmunk fizikai munkaalapúról, szellemi munkaalapúra változott/változik).

Kaphatnak-e a nők segítséget a férfiaktól a patriarchális társadalom lebontásához?

-          Csak elenyésző mértékben és csak az ugyancsak hátrányos helyzetűektől (melegek, queerek, transzok).

Mit tudnának/tudnak tehát a nők tenni a kiegyensúlyozottabb társadalomért?

-          Politikai potenciál kiépítése:  A férfiközpontú politikai szerkezet a hagyományos politikai eszmék mentén (liberalizmus, szociáldemokrácia, konzervativizmus, radikalizmus, stb.) nem bontható meg. Politikai összefogás szükséges. A jogegyenlőséget kihasználva feminista pártot kell alapítani és erős felhatalmazással (a szavazásra jogosult lakosság több mint 50%-a nő!) a törvényhozó testületekbe juttatni. Onnan a törvények által megbontható a férfiközpontú állami/önkormányzati szervezeti struktúra.

-          Gazdasági potenciál kiépítése:  A férfiközpontú gazdasági szervezeti struktúra csak nagyon nehezen bontható meg, mert a makró-gazdasági potenciál nagy része a férfiak kezén van.  A nők egyetlen gazdasági lehetősége a szabad vállalkozás, főleg olyan területen, ahol nem kell nagy tőkebefektetés (inkább szellemi tőke).  A vállalkozáshoz szükséges tőkét erre a célra alapított női tudatosságú takarékszövetkezetek adhatják (példa: Magnet Magyar Közösségi Bank, Caja Navarra Takarékpénztár Spanyolország), a fennmaradást a női vásárlói klubbok (példa: Lyoness Vásárlói Klub) biztosíthatják a női gazdasági potenciál maximális kihasználása érdekében.

Miért működhet?

-          Mert kihasználja a nők egyik nagyon fontos tulajdonságát: az együttműködési képességet.

A férfiak ellen vagyok?

-          Nem. A nők mellett.

Utópia?

-          Ezt ti döntitek el. Hajrá lányok!

Szóbeli dicséret

Hosszan kicsöng.
Isten: - Halló!
András: - Helo, András vagyok! Már azt hittem nem vagy ott.
Isten: - Gondolod?
András: - Na persze, hülyeség... Nos csak azért hívtalak, mert nagyon hálás vagyok a vasárnapi dologért.
Isten: - Miért is?
András: - Dehát úgyis tudod.
Isten: - Hát persze, de neked kéne elmondanod.
András: - Mint egy terápián?
Isten: - Valahogy úgy.
András: - Oké. Vasárnap este volt egy jó  kis vesegörcsöm. Nagyon megijedtem, de az Angyal ott volt végig mellettem, és végig szorította a kezem. Azon gondolkodom kérhetek-e többet ennél?
Isten: - És mit gondolsz?
András: - Talán nem.
Isten: - Hm... És most már hiszel?
András: - Nos...  ... őszintén szólva még nem.
Isten: - Kár.
András: - Mindenesetre nagyon hálás vagyok és fogalmam sincs, hogy meg tudom-e  hálálni valaha is neki.
Isten: - Majd meglátjuk. Most viszont mennem kell, mert eszembe jutott valami. Pusz.
András: - Pusz.
Lerakják a telefont.
Isten: - Mihály! (...semmi...)  Mihály! (...semmi...) Mihály! Hol van mászkál megint ez az ebadta!
Mihály: - Igen Főnök?
Isten: - András angyala egész jól halad a sráccal, nem?
Mihály: - Szerintem is, bár a srác egy kicsit fafejű.
Isten: - Lehet, de most az angyalról van szó. Kapjon egy szóbeli dicséretet.
Mihály: - Értem. Az finom lesz.

Vasárnapi ebéd vörösborral

Vasárnap eljött annak az ideje, hogy a szívemhez legközelebb álló nőket bemutassam édesanyámnak. Egy ideje már elkezdődött a tapogatózás mindkét részről, azaz Carmen többször is megjegyezte:
- Meddig rejtegeted még az édesanyádat?
Édesanyám pedig:
- Most már meg kéne ismernem ezt a híres Ritát és Carment!
Két tűz közé kerültem. ;-) Mit volt mit tenni meghívtuk a lányokat egy vasárnapi ebédre. Anyám ugyan azon aggódott, hogy a vegetáriánus Macsnak vajon lehet-e zsírban sütni, Macs meg azon, hogy tud-e majd illedelmes kislányként ücsörögni hosszú ideig, de végül mindenkinek, minden sikerült (sőt élek a gyanúval, hogy Macs jófejségből vette föl egyik kedves, lányos ruháját). Carmen egy nagyon csinos lila felsőben és nyakláncban jelent meg, ami szerintem nagyon jól állt neki. Anyám talán túlságosan is kitett magáért, mert annak ellenére, hogy utál főzni, készített sajtos rántott szeletet, rántott brokkolit, zöldségköretet, rizst, uborka-, burgonya-, és gyümölcssalátát.
Persze az egészből én jártam a legjobban, mert kaptam még tortát is. De legjobban annak a gravírozott üveg vörösbornak örültem, melyen ez állt:
Princz András, aki csinos, szép és okos is! :-))))

Pécsi performansz

Szombaton részt vettem életem első meleg-egyesületes kitelepülésén Pécset az Esélyek Napján. Gondoltam díszbuzi (-queer) még sosem voltam, egyszer ezt is ki kell próbálni. :-) Macs, és VZs élő könyvként működtek, én és egy Gábor nevezetű helyes fiatalember a standnál voltunk. Macs előre figyelmeztetett, hogy nagy forgalomra ne számítsunk, én így is tettem (azaz nem számítottam). A rendezvény a Barbakán kertben tartották, a helyünket a színpadhoz közel jelölték ki, ahol a roma zenekarok már javában fülsiketítően játszottak. Azt gondoltam, hogy itt kb. 2 órát bírok ki, aztán nekiállok a tömegmészárlásnak. Szerencsére a rendezők azt mondták, hogy bárhol felállíthatjuk a standunkat, ahol találunk helyet, így egy szinttel lentebb, a rendezvény közepén, az élő könyvek közelében tanyáztunk le. Mint később kiderült ez kifizetődött, mert legalább azok egy része velünk akart beszélgetni (köztük a roma élőkönyv, egy lány, aki nagyon helyes és érdeklődő volt). Az 5 és fél óra alatt kb. öten-hatan jöttek érdeklődni, úgyhogy a szórólapok, és a könyvek 96%-át visszahozhattuk. Én mégsem keseredtem el, mert azt gondolom, itt a jelenlét volt a fontos, azaz hogy megmutattuk, bizony vannak meleg szervezetek, és hajlandóak is eljönni.
Miközben együtt üldögéltünk a standunknál fenn a színpadon tangót kezdtek el játszani. VZs kapva kapott az alkalmon és felkért tangózni. Nem kérettem sokat magam, hanem nekiálltunk a füves-göröngyös, murvás területen tangózni. Nem volt könnyű, de sikerünket bizonyítja, hogy állítólag többen is elkezdtek fotózni, és ugyan tapsot nem kaptunk, de talán performanszunk hagyott némi nyomot a pécsi résztvevők lelkében! :-)))

Szép lenne

"Ó Uram, add ne arra törekednem, hogy engem vigasztaljanak, hanem, hogy én vigasztaljak, ne arra, hogy engem szeressenek, hanem, hogy én szeressek, ne arra, hogy engem megértsenek, hanem, hogy én megértő legyek, mert aki ad, az mind kap, aki magáról megfeledkezik, az talál, aki megbocsát, az nyer bocsánatot..." 

Assisi Szent Ferenc

Szép lenne, ha tudnék így működni, de nem tudok. Csak valami halvány másolataként.

Moduláris Queer Párkapcsolat ©

4 napos Gazsi-gyalogtúrán vettem részt csütörtöktől vasárnapig. A szokásos rohanásos-eltévedtünk-késésbenvagyunk túra volt, bár a szervezés, a szállás, és az időjárás tökéletes volt. Szerencsére látásból sok mindenkit ismertem, és még Sztell is ott volt, mint egy védőpajzs a saját magam által generált  kirekesztődés érzése ellen. Persze 34 ember számomra már egyébként is egy kezelhetetlen embermennyiség. :-) Végül is Sztellel kerültem egy kétágyas lányszobába, ami már csak azért is előnyös volt, mert nem kellett senki horkolását hallgatnom, ami engem egyébként is nagyon zavarni szokott. A nappalok túrázással, az esték alkoholizmussal teltek, bár mi mindkettőn csak részlegesen vettünk részt, azaz a csütörtök kivételével minden nap rövidített túraútvonalat tettünk meg, ill. a hajnalig tartó ivászatból is egy idő után kivontuk magunkat. Az elsőt nem így terveztem, mert a Camino Portugues-re készülve teljes felszerelésben és távon kellett volna gyalogolnom, de látva Gazsiék tempóját inkább lemondtam róla. A második esetén a csoportfóbiámon kívül a fáradtság, a korai kelés szükségessége és az alkohol álmosító hatása játszott jelentős szerepet :-).
A túrán találkoztam Gyuri nevű meleg ismerősömmel, akivel régen nem beszéltem már, így sok mindenről tudtunk beszélgetni. Többek között arról is, hogy volt egy barát-barátnője, akit nagyon régóta ismert és olyan közel kerültek egymáshoz, hogy az végül szó került arra is, hogy összeköltöznek és egy párt fognak alkotni, annak ellenére, hogy a szexuális kapcsolat nem volt/lehetett közöttük. (Sajnos az már valamiért nem derült ki, hogy miért nem tették meg végül.)
Az ilyen kapcsolat - kissé tudományosan fogalmazva - moduláris, azaz a felek csak azokat a modulokat rakják bele, amelyeket a kapcsolatban meg szeretnének élni, pl.: szeretnének gyereket, de nem szeretnének közös baráti társaságot, stb., stb. Az a nagyszerű ebben, hogy számtalan variáció lehetséges, és ebben nem köti őket a társadalmi előírások (isten-haza-család, stb.), ill. így sérül legkevésbé a személy önállósága.
A fentiek elgondolkoztatott arról, hogy számomra mennyivel fontosabb egy szeretetkapcsolat, egy érzelmi közösség, mint a szexualitás (amiről ez esetben sem kell feltétlenül lemondani). Sokkal lényegesebb talán a partnerek közti összhang, a közös érdeklődési kör, a tolerancia, a közel azonos mértékű intelligencia, és így tényleg lényegtelenné válik például a nem vagy a szexuális orientáció. Egyáltalán nem gondolom, hogy egy párkapcsolat megoldaná a problémáimat, de eléggé stabilnak gondolom magam, hogy egy ilyet vállaljak.
És beletehetném kedvenc moduljaimat is. :-)

Westlife - Flying Without Wings

6 év után ismét találkoztam Szívem Egyetlen Királynőjével. Egy középiskolába jártunk, egy padban ültünk. Meleg fiú, lány barát? Tipikus meleg sztori? Cseppet sem. Az introvertált és az extrovertált fura kapcsolódása. Barátságunk régi, és visszagondolva elég mély is. Ő volt talán az első hetero, akinek elmondtam, hogy meleg vagyok. Akkor miért is szakadt meg? Nem tudok visszaemlékezni... Elsodródtunk egymástól, majd egy idő után nem volt visszaút a hallgatásból. Ő volt a bátrabb és felhívott. Találkoztunk. Nem változott. Intelligens, nyílt szívű és szarkasztikus mint rég. Mégis valahogy másként beszélgettünk. Mert idősebbek lettünk? Nem. Én változtam meg. Régen is figyeltem az embereket, de nem tudtam megérteni mi zajlik bennük.
Kétgyermekes anyuka, feleség. Angolt tanul és...   .... gitározik! Miért nem lepődöm meg? Szerintem bármire képes, oly kreatív. Ha rá gondolok egy szó jut hirtelen eszembe: Szabadság! Szállni szeretne és szárnyai is vannak hozzá. Nos, Felség?