Néha a katonaságról álmodom, úgymint tegnap éjjel is. Nincs vonzódásom az egyenruhához, így az álom szexuális töltetét már ki is zárhatjuk. :-) Az álmok általában arról szólnak, hogy újra és újra visszakényszerítenek a honvédséghez, ahol tehetetlenül várom, hogy a szolgálati időm leteljen, miközben teljesen tudatában vagyok annak, hogy már réges-régen teljesítettem a szolgálatot, így nincs joguk ismét besorozni. A tegnap éjjeli álmom részleteire sem emlékszem, de valószínűleg nem is ez a lényeges. Visszaemlékszem viszont, hogy besorozásomhoz mennyiben járult hozzá a görcsös ragaszkodásom a hagyományos férfi ideálhoz. A hadkiegen az orvosi vizsgálat alkalmasnak talált (bár majdnem súlyhatár alatt voltam), azonban az egyik orvos megkérdezte, hogy szerintem bírni fogom-e a terhelést? Azt mondtam, hogy mindent kibírok, amit a többiek, ami persze marhaság volt, hiszen 60 kilósan, nem tudtam volna 50 kilós cementes zsákokat emelgetni, a szokásos honvédségi építkezésen, vagy 30 kilós géppuskát vonszolni kilométereken át. Persze végül nem a fizikai megterhelés miatt, vagy a úgynevezett szivatás miatt lett trauma számomra, hanem a primitív életkörülmények és az ugyanilyen emberi viselkedés miatt (debil sorkatonák + mentálisan-morálisan leamortizált tisztikar).
Mindezt az 1 év számomra teljesen felesleges procedúrát megúszhattam volna, ha nem akarok erősnek, bátornak látszani és mondjuk bevállalom a polgári szolgálatot.
Néha eszembe jut, hogy továbbra is fenn áll annak veszélye, hogy idióta politikusok és/vagy primitív néptömegek akarata miatt veszélyeztetnem kell az életemet, vagy testi épségemet. Lehet, hogy egyesek ezt gyávaságnak tekintik, nekem viszont csak egy életem van és azt is ép testben és lélekben akarom leélni, ill. soha többet nem akarom, hogy értelmetlen és veszélyes dolgokat rám kényszerítsenek.
Ezért is tüntettek a mai neofasiszta rezsim ellen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése