2012. június 20., szerda

Turmstein avagy a félelem lajtorjája update

Ismét Ausztriába ment a csapat (Macs, Sztell, Livi és én), ahol egy Kienthalhütte (1416 m) nevű helyhez túráztunk fel. Nagyon meleg volt így a hüttében én és Sztell ettünk egy nagyon finom sütőtöklevest (soha nem ettem még), ill. mindannyian ittunk némi hűsítő italt.
Rövid pihenő után aztán Livi ajánlása nyomán elindultunk megmászni a menedékház melletti Turmstein nevezetű sziklát ( B. fokozatú klettersteig), ami úgy 20-25 méterre magasodik a ház és a hegy oldala fölé. Én mentem elöl, utánam Macs majd Livi. Az első 5 méter könnyű láncos-kapaszkodós mászás volt, ami nem igazán különbözött a műfalmászástól így biztosan indultam, azonban ezután egy jó 4 méter magas, függőleges szakasz következett, ahol a sziklába beépített vaslépcsőkre (trepni) kellett (ráadásul nagyokat) lépni, melyek valamilyen oknál fogva csak vékony kerettel rendelkeztek, úgyhogy nem nyújtottak igazán jó támaszt. Némi nehézség árán, de feljutottam a szakasz végére, ahol viszont a sziklára tapadva kellett nagy mélység felett átmászni egy peremre. Itt kezdtem csak el igazán félni, és itt mondta Livi is, hogy ő most visszafordul. Hiába kérleltük, hogy várja meg a peremen míg visszaérkezünk, ő hajthatatlan volt (mint általában), pedig aggódtunk, hogy a függőleges szakaszon mi lesz vele.
Végül Maccsal ketten másztuk fel a szikla tetejéig, ahol csodás körpanoráma várt minket. Kicsit kilihegtük magunkat, én meg megpróbáltam megnyugtatni magam, hogy ép bőrrel le tudok mászni a függőleges szakaszon, hisz lefelé mindig nehezebb, mint felfelé. Visszafelé a peremen már láttuk, hogy Livi biztonságban leérkezett, ami ez megerősítette bennem, hogy élve lejuthatok. Kétszer is neki kellett indulnom a lemászásnak, mert mindig jött valaki felfelé. Harmadszorra már akadály nélkül másztunk lefelé, ami könnyebben ment mint gondoltam, de ennek ellenére végig bennem volt a félsz, addig, míg csak mindketten a talajon nem álltunk.
Biztos sokan felesleges hősködésnek, vagy kockázatvállalásnak gondolják amit tettem, de nekem szükségem volt annak a megerősítésére, hogy van bátorságom legyőzni a félelmemet, ill. ezen korlátaimat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése