A tegnapi tánckurzusom rosszul kezdődött, mert azt hittem, hogy VZs-vel fogok tudni standardezni. Persze hülye voltam, mert igazából nem beszéltük meg, csak beszéltünk róla, hogy neki sincs párja erre a kurzusra, meg nekem sincs, és majd akkor lehet, hogy ketten. Már akkor megemlítette, hogy nem is fog jönni most, mert Hollandiában lesz, de ezen én nagyvonalúan átsiklottam. A facebookon írtam neki, hogy továbbra is felajánlkozom, nem is válaszolt, de én azt gondoltam, hogy majd tánc előtt megbeszéljük. Hát nem tettük. Kicsit vergődtem az órakezdés előtt fel s alá, mert akartam is táncolni meg nem is, de aztán úgy döntöttem, hogy majd csak a latinon Maccsal. Csaba a tánctanár nem is értette igazán, hogy mi a gondom, de aztán már nem volt ideje a magyarázkodásomat hallgatni, mert kezdődött az óra. Szerencsére előrelátó módon magammal hoztam az Iroda kulcsát, így átmenetem egy kicsit adatrögzíteni, meg gondoltam, hogy ott lesznek akik ma szolgálatban vannak, és velük majd beszélgetni tudok. Az Irodában még voltak egy páran a két szolgálatoson kívül (mi a faszt keresnek még ilyenkor is ott?), úgyhogy csak egy félreeső géphez jutottam és ráadásul az anyagokra is várnom kellett, így a 1,5 óra helyett jó, ha fél órát dolgoztam, a többi internetezés és némi beszélgetés. A latin kezdetére átsurrantam, ahol még javában tartott a standard. Leültem és beszélgetni próbáltam a szervező lánnyal, de túl hangos volt a zene. Mire vége lett megérkezett Macs. Fáradtnak és nyűgösnek láttam. Na ez is jól kezdődik, gondoltam. Elkezdtünk bemelegíteni, majd az idő folyásával Macs kezdett feloldódni, míg végül már mosolygott is. A figurák alatt folyton a szemébe néztem, amit ő valszeg nehezen viselt, mert oda-oda pislogott rám, aztán gyorsan elkapta a tekintettét. Végül is a tanított chachacha figurát sikeresen abszolváltuk az óra végére, és némileg elégedettek voltunk. Azt mondtam Macsnak, hogy úgy látom már jobb a kedve, mondta, hogy igen, erre én, hogy remélem, hogy ebben részem volt. Erre hirtelen megölelt, ami számomra hihetetlenül jól esett. Nem sokan ölelnek meg, amiben valszeg én vagyok a hibás, de ebbe most nem megyek bele.
Végül is vidámabban indultunk haza, így én erre a tegnapi napra 4 pontot adok! ;-)
Tapasztalatom szerint Magyarországon igen kevesen ölelnek meg bárkit is, ami nyilván kulturális elem - nekem tök természetes, de a legtöbben megütköznek rajta. Én meg azért szoktam visszafogni magam, nehogy másoknak kellemetlen legyen ettől. Egy kicsit bizonytalan voltam veled kapcsolatban is, de most megnyugodtam, hogy téged nem zavar.
VálaszTörlés