Mivel Livinek már jó előre megígértem, hogy megnézem első társastánc versenyüket, ezért szombaton Maccsal felkerekedtünk és elautóztunk Bécsbe. Szerencsére a verseny ugyanott volt, mint tavaly, így az interneten előre megkerestem az utcát, s ezért elég könnyen meg is találtuk azt. Livi nagyon örült nekünk, így úgy gondolom, hogy ha jelenlétünkkel egy kicsit is tudtunk segíteni neki az első megmérettetésén, akkor már megérte a 3-3 óra vezetést az esőben. Sikerült felvenni a táncukat videóra, azonban a díjátadás fényképezését jól elszúrtam, mert rosszul használtam a fényképezőgép exponáló gombját. :-(
A táncverseny alatt megerősödött az a korábbi elhatározásom, hogy több azonos nemű táncversenyt nem fogok megnézni, mert úgy gondolom, hogy az eddigiek alapján mindent és mindenkit láttam már, szinte ugyanazok az emberek és ugyanazok a mozdulatok. Egyszerűen beleuntam a verseny nézésébe. Ha valaha is elmegyek versenyre, akkor táncolni fogok, és persze a magyar résztvevőket nagy ívben el fogom kerülni, akik teljesítménye előtt ugyan megemelem képzeletbeli kalapom, de taszít az a nagyképűség, amivel sokszor előadják magukat (tisztelet a kevés kivételnek).
Ezzel a rövid táncos bejegyzéssel be is zárom a nyilvános bloggomat, melyet mint meleg hobbytáncos indítottam. Úgy érzem a továbbiakban nincs mit mondanom a nyilvánosságnak, ill.olyan gondolatokat írok le majd, melyeket senkivel sem szeretnék megosztani.
Nincsenek megjegyzések:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.