Az ausztriai sikertelen sziklamászás után eldöntöttem, hogy nem hagyom annyiban a dolgot. Első próbálkozásom Karloval lett volna a Pilisben, de sajnos betegsége miatt lemondta.
Talán jobb is volt így, mert ezután mikor Líviával most szombat-vasárnap elmentünk a SPIDER Club mászótanfolyamára, ott számomra kiderült, hogy nem olyan egyszerű a biztonságos mászás. A különböző nehézségi fokozatú, 8-12 méteres mászófalak egy nagy gyárcsarnokba vannak szorosan egymás mellett. Mindenek előtt (bemelegítés után) megmutatták, hogy milyen felszerelés kell, ill. hogyan kell egymást biztosítanunk. Maga a tanfolyam 2x7 órát tartalmazott, azonban ebből max. 3-3 óra volt a netto mászóidő. Persze több nem is lehetett volna, mivel egyszerre 3 (felváltott) mászás után is annyira elfáradt a kézfejünk, az ujjaink, ill. az alkarunk, hogy tovább nem tudtunk kapaszkodni. Sokat kell ahhoz másznunk, hogy a helyes mászó technikát majd elsajátítsuk, és ne fáradjunk el olyan gyorsan. A mászások közben elméleti képzést kaptunk sziklamászásból (csómókötés, standépítés, leereszkedés), melyre igazából nem volt szükségem, mert egyenlőre csak teremben szeretnék mászni, s csak ha majd jön a jó idő, akkor döntöm majd el, hogy akarom-e a kinti sziklamászást, vagy esetleg csak boulderezek (amihez nem is kell biztosítás). Mindenesetre a két nap alatt közepesen lefárasztottuk magunkat, de a leglényegesebb eredmény, hogy bár nagyon féltem a falak tetején (annak ellenére, hogy Líviában teljesen megbízom), mégis rávettem magamat, hogy felmásszak. Amikor kb. 5 m. felett járok elkezd átjárni a félelem, hogy nem tudom megtartani magam (még ha nem is vagyok fáradt) és a mélybe zuhanok. Kérdés, hogy valaha meg fogom-e tudni szokni ezt, vagy megmarad ez az érzést, de akkor is elmondhatom, hogy én megpróbáltam.
(Oktatónő megjegyzése: András, olyan darázsderekad van, hogy minden lány megirigyelné!:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése