Szép tavaszi délelőtt. Emberek sietnek a dolgukra. A kóddal jutok be a kapun, majd a biztonsági rácson keresztül a lépcsőházba. Kinn marad az utca és a forgalom. A lift megérkezik. Beszállok, megnyomom az 5.-ös gombot. Lassan, csendben emelkedem fel a magasba. A legfelső szinten kimegyek a függőfolyosóra. Az arcomat melegen süti a nap. Átmegyek a lapostetőre, felmászom a hosszú létrán a kéményseprőjárdáig. Itt fenn már van egy kis szellő, ami a hajamat borzolja. Már a vállamig ér. Alattam lapostetős földszintes épület, előttem Józsefváros tetőzetei találkoznak az éggel. Itt születtem, életem színtere. Csend van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése