Kedden a CEU-n tartották a "Találkozás magyar transznemű aktivistákkal" című beszélgetés, ahol az egyik meghívott aktivista egy kedves transz barátom Bandi volt. Bandiról annyit kell tudni, hogy egy nagyon melegszívű, lelkes, tettre kész transzférfi. A Második Alapítványnál ismertem meg és rögtön meg is kedveltem olyannyira, hogy ma már közös teaesteket szervezünk az Alapítványnak. Az én javaslatomra vette fel a kapcsolatot az Első Alapítványnál vendégeskedő transzcsoporttal és azóta ott is tevékenykedik. A másik meghívott egy szép arcú, kedves és agilis transznő Niki volt. Őt is többször láttam, ill. hallottam már rendezvényeken.
A beszélgetés szerencsére félig magyarul folyt, így nem kellett erőlködnöm nagyon az angol szövegekkel.
A meghívottak elmondták többek között, hogy a jogi helyzet Magyarországon még elfogadható (névátírás, nemváltoztatás, stb.), azonban a társadalmi elfogadottság (főleg vidéken) jelentősen problémás. Budapesten a transzok még tudják nyilvánosan vállalni magukat, de a vidéki nagyvárosokban már muszáj rejtőzködniük. A többségi társadalomnak fogalma sincs a transzneműségről, ráadásul még a meleg közösség is megosztott ebben a kérdésben. A közösség idegenkedését részben abban is látom, hogy míg a leszbikusokat, melegeket, biszexeket szexuális orientációjuk okán közösíti ki a társadalom, addig a transzokat társadalmi nemük (látható biológiai nemük "bizonytalansága") miatt, így az LMB emberek szerint kilógnak a sorból.
Kb. ez a probléma velünk queerekkel is csak mi nem vagyunk láthatóak. (Hiába rohangálok nagy szivárványos pánttal a hátizsákomon.) :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése