Az Orczy kertben futottam ma, mert sötétedés előtt nem jutottam volna ki a Margit-szigetre. A futópálya közepén zárt focikispálya található, melyen gyerekek játszottak, miközben egy napközis tanárnő erélyesen és számomra agresszíven igazgatta őket. Erről futás közben eszembe jutott, hogy amíg nem ismertem közelről leszbikusokat, addig azt hittem, hogy azok egytől-egyig agresszív, férfiutánzó és -gyűlölő nők. Aztán mikor egyre többet ismertem meg, azt tapasztaltam, hogy nagytöbbségük kedves, jóindulatú, érzelemgazdag személyiség. Lehet, hogy csak szerencsém van, de egy kezemen meg tudom számolni hány butch-csal találkoztam, akik számomra pont férfias viselkedésük miatt nem szimpatikusak. Az én általam ismert leszbikusok inkább femme-ek, akik azért az átlagos nőnél önállóbbak, öntudatosabbak, vagányabbak. (Kétszeres [nő és leszbikus] hátrány ellenére is helytállnak.) Mégis ezt mind egyfajta lágysággal teszik. Nem erővel törnek előre, hanem ésszel. (Erre jó példa a falmászás. Én erőből húzom fel magam a falra, Lívi ügyes technikával kúszik fel. Én így gyorsan elfáradok, amikor ő még vígan mászik.)
Talán mindezekért szeretem jobban a leszbikus, mint a hetero nőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése