2012. január 5., csütörtök

Különös szilveszter

Semmi kedvem sem volt a szokásos szilveszterhez a baráti társaságban, ahol csak beszélgetünk és iszunk addig, amíg a többség rendesen be nem rúg, és elkezdik egymás tapperolni, vagy egy diszkós helyre ahol vadidegenek között kell vonaglani. Épp ezért örültem, hogy Macs azt javasolta, hogy ünnepeljünk a LABRISZ irodában. Én pedig azt, hogy éjfélre menjünk haza.
8 óra körül érkeztünk a helyszínre, ahol már 15-20 leszbikus és Kate legkisebb fia tartózkodott. Egy részük beszélgetett, a másik részük társasjátékozott. Bennünket is hívtak a játékba, úgyhogy Macs beállt játékosnak, én meg játékvezetőnek.
A játék befejezése után kb. 11 óráig beszélgettünk (nagy örömömre Krisztina is megjelent), majd a nagyteremben csináltak egy négycikkes kört textildarabokból, köré mécseseket raktak és mi körbeültük. Mint kiderült a kör a 2011. évet, a négy körcikk pedig a négy évszakot szimbolizálta. A körbe ülők - ha akarták - az év során velük történt fontos dolgokról mesélhettek és utána egy-egy mécsest is meggyújthattak. Voltak akik beszéltek, de voltak akik nem. Én beszélni szerettem volna annak ellenére, hogy nagyon féltem ilyen nyilvánosság előtt magamról beszélni. Mire hozzám ért a sor már nagyon izgultam. Végül sikerült elmondanom, hogy a 2011. évemet egyetlen, de folyamatos fontos történése van: az, hogy megtaláltam a párom és az, hogy vele vagyok. Elmeséltem, hogy együtt voltunk a portugál camihnon és, hogy milyen nehéz, de milyen nagy élmény azzal együtt menni az úton, akit szeretünk.
Lehet, hogy életem Maccsal olyan lesz mint a Camihno, ahol nehéz, és könnyű pillanatokat értünk meg felváltva, ahol sírtam és nevettem is, ahol fájdalom és boldogság is jelen volt, de szerencsére a másodikak mindig jelentős túlsúlyban. Ha az életben is ilyen arányok lesznek, akkor boldog életem lesz mellette.
Elégedetten jöttem el a partyról, mert az olyan csendesen jó hangulatú volt, és mert minden félelmem ellenére egy csoport idegen előtt el tudtam mondani - még ha csak saját suta szavaimmal is - , hogy mennyire szeretem Őt!

2 megjegyzés:

  1. Aki nem luxusvonattal utazik - amiből semmit se látna a tájból - hanem bevállalja a caminho minden nehézségét, az valószínűleg több fájdalmas pillanatot fog átélni, mint a könnyebb utat választók. De olyan örömökben is része lesz, amiről azok csak álmodhatnak. Az arányok meg nagyrészt rajtunk múlnak...

    VálaszTörlés