Macs és Előd Schneebergről hazafelé menet arról beszélgettek, hogy ki melyik városba élne szívesen. Én nem vettem részt a társalgásba, mert hátul ültem a kocsiban és nehezen hallottam őket, de elgondolkoztam az én válaszomon. Számomra legszimpatikusabb város Graz, amely elég kicsi, de hangulatos, ötvözi az osztrák gemütlichkeit-et a mediterrán hangulattal. Eltöltenék ott egy időt, de azért oda nem költöznék. A tényleges választásom Berlin lenne, ahol ugyan én csak 2x és akkor is csak nagyon rövid ideig tartózkodtam, de mind a város metropolisága, mind a németekre a II. világháború után kényszerített tolerancia, mind a tényleges polgári gondolkodás számomra szimpatikus. Persze a költözésre kevés az esély.
Belegondolva azonban mostanában egyre jobban érzem magam Budapesten. A város épül-szépül és egyre élhetőbbé válik, az épületek, hidak, közterületek megújulnak, hangulatos vendéglátó helyek nyitnak. Lassan lassan talán a tömegközlekedés is megújul (több villanyost, kevesebb autóbuszt!), visszaszorul a autóforgalom, sőt a kerékpárosközlekedés jelentősen kezd teret hódítani. Mintha több lenne a zöld terület is, bár lakhelyem szerencsére elég zöld. Mindent megtalálok a városban, amire szükségem van a sportolástól kezdődően, a kultúráig. Queerként a szubkultúrális lehetőségeim is megvannak, bár még némi akadályokkal. :-) A társadalom is lassan-lassan változik, már van egy erős polgári gondolkodású városlakóréteg is, akik normálisan élnek, gondolkodnak. Mindent összevetve jól érzem magam itt és jórészt csak rajtam múlik, mit hozok ki az itteni életemből.
Emlékeim szerint nem arról beszéltünk, hol szeretnénk élni, hanem hogy mik a kedvenc városaink. Nálam a kettő nem feltétlenül fedi egymást, pl. Reykjavíkot imádom, de nem tudom, mennyire bírnék hosszú távon olyan városban lakni, ahol a nightlife kb. a Fekete Halál nevű pálinka ájulásáig tartó fogyasztására korlátozódik :-)
VálaszTörlésTapasztalataim szerint egyébként bárhol meg tudom találni azokat a dolgokat, amelyek által otthon érzem ott magam. Amerikában egy 20 ezres kisvárosban laktam; egy csomó minden hiányzott, ami Budapesten megvan, de egy csomó olyan dolog is volt, ami itt nincs meg. Igazán hiányérzetem egyik helyen se volt, maximum az emberek miatt. Engem most az emberek (és macskák) kötnek Budapesthez. A szórakozási, sportolási stb. lehetőségek pótolhatók vagy helyettesíthetők bárhol, csak némi helyismeret kell hozzá.
Lehetséges, hogy félreértettem, hisz mint írtam nem hallottam jól. :-)
VálaszTörlésIrigylem azokat az embereket, akik idegen helyeken is könnyen feltalálják magukat, gyorsan alkalmazkodnak az új környezethez, belakják azt. Én persze nem vagyok ilyen, így csak lassan "épülök be", ami számomra nehézzé teszi a változások követését.
A bejegyzés arra utal, hogy Budapest kezdi kielégíteni egyre több (különböző) igényemet, mondhatni belakom a várost. Természetesen ez a kényelem valamilyen szinten röghöz is köt, azaz nem kényszerít változtatásokra, így kénytelen vagyok saját magam kezdeményezni ezeket.