Vasárnap Maccsal részt vettünk a VIVICITTÁ-n, ahol 11,2 km. futottunk. A futáson megláttunk egy futópárost, akik közül az egyik látássérült volt. Macs már régebben mesélt egy ilyen futásáról, és én már akkor eldöntöttem, hogyha lesz lehetőség én kipróbálom. A pároson egyenpóló volt, amin rajta volt az internetes elérhetőségük is. Kiderült, hogy szerdánként tartanak edzést a Margitszigeten, ami azért tökéletese nekem, mert a félmaratonra történő edzés egyik részét úgyis hétköznap kell tartanom. Másnap felvettem velük a kapcsolatot, és szerdán már ott is voltam velük a szigeten. Az egyesület külön öltözőt bérel az atlétikai pályán, így van lehetőség öltözésre sőt zuhanyzásra is. Az edzésre 4 látássérült és 7 segítő jelent meg, elmondásuk szerint csak a rossz idő miatt voltak most ilyen kevesen, de reményeik szerint lesznek majd többen is. Végül egy István nevű 24 éves sráccal futottam egy szigetkört, azzal a módszerrel, hogy a kezünk egy laza kötéllel össze volt kötve. Inkább kocogtunk, mint futottunk, de ez teljesen érthető hiszen nehéz lehet vakon futni, ill. én még teljesen kezd vagyok ebben a műfajban. Izgultam is, hogy esetleg nem tudom őt jól vezetni, így minden kisebb huppanóról beszámoltam neki. Jó volt látni, hogy a többi futó, milyen előzékenyen félreáll, vagy utat enged. Valszeg már megszokták az ilyen párosokat. Istvánról kiderült, hogy online újságírást tanul egy főiskolán és egy kereskedelmi TV-nél dolgozik hírszerkesztőként, ezen kívül masszőrködik is mellékállásban. Jó hallani, hogy ezek az emberek jól megállják a helyüket a társadalomban. Egyébként elmondták, hogy folyamatosan részt vesznek a futóversenyeken, kerékpároznak, ill. falmásznak, ami persze felkeltette az érdeklődésemet. :-)
Elvileg jövő szerdán is megyek. Azon azonban gondolkodom, hogy jobb lenne, ha lánnyal futhatnék, mert ha egyszer kiderül, hogy meleg (queer) vagyok az lehet, hogy bezavar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése