Szombaton részt vettem életem első meleg-egyesületes kitelepülésén Pécset az Esélyek Napján. Gondoltam díszbuzi (-queer) még sosem voltam, egyszer ezt is ki kell próbálni. :-) Macs, és VZs élő könyvként működtek, én és egy Gábor nevezetű helyes fiatalember a standnál voltunk. Macs előre figyelmeztetett, hogy nagy forgalomra ne számítsunk, én így is tettem (azaz nem számítottam). A rendezvény a Barbakán kertben tartották, a helyünket a színpadhoz közel jelölték ki, ahol a roma zenekarok már javában fülsiketítően játszottak. Azt gondoltam, hogy itt kb. 2 órát bírok ki, aztán nekiállok a tömegmészárlásnak. Szerencsére a rendezők azt mondták, hogy bárhol felállíthatjuk a standunkat, ahol találunk helyet, így egy szinttel lentebb, a rendezvény közepén, az élő könyvek közelében tanyáztunk le. Mint később kiderült ez kifizetődött, mert legalább azok egy része velünk akart beszélgetni (köztük a roma élőkönyv, egy lány, aki nagyon helyes és érdeklődő volt). Az 5 és fél óra alatt kb. öten-hatan jöttek érdeklődni, úgyhogy a szórólapok, és a könyvek 96%-át visszahozhattuk. Én mégsem keseredtem el, mert azt gondolom, itt a jelenlét volt a fontos, azaz hogy megmutattuk, bizony vannak meleg szervezetek, és hajlandóak is eljönni.
Miközben együtt üldögéltünk a standunknál fenn a színpadon tangót kezdtek el játszani. VZs kapva kapott az alkalmon és felkért tangózni. Nem kérettem sokat magam, hanem nekiálltunk a füves-göröngyös, murvás területen tangózni. Nem volt könnyű, de sikerünket bizonyítja, hogy állítólag többen is elkezdtek fotózni, és ugyan tapsot nem kaptunk, de talán performanszunk hagyott némi nyomot a pécsi résztvevők lelkében! :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése