4 napos Gazsi-gyalogtúrán vettem részt csütörtöktől vasárnapig. A szokásos rohanásos-eltévedtünk-késésbenvagyunk túra volt, bár a szervezés, a szállás, és az időjárás tökéletes volt. Szerencsére látásból sok mindenkit ismertem, és még Sztell is ott volt, mint egy védőpajzs a saját magam által generált kirekesztődés érzése ellen. Persze 34 ember számomra már egyébként is egy kezelhetetlen embermennyiség. :-) Végül is Sztellel kerültem egy kétágyas lányszobába, ami már csak azért is előnyös volt, mert nem kellett senki horkolását hallgatnom, ami engem egyébként is nagyon zavarni szokott. A nappalok túrázással, az esték alkoholizmussal teltek, bár mi mindkettőn csak részlegesen vettünk részt, azaz a csütörtök kivételével minden nap rövidített túraútvonalat tettünk meg, ill. a hajnalig tartó ivászatból is egy idő után kivontuk magunkat. Az elsőt nem így terveztem, mert a Camino Portugues-re készülve teljes felszerelésben és távon kellett volna gyalogolnom, de látva Gazsiék tempóját inkább lemondtam róla. A második esetén a csoportfóbiámon kívül a fáradtság, a korai kelés szükségessége és az alkohol álmosító hatása játszott jelentős szerepet :-).
A túrán találkoztam Gyuri nevű meleg ismerősömmel, akivel régen nem beszéltem már, így sok mindenről tudtunk beszélgetni. Többek között arról is, hogy volt egy barát-barátnője, akit nagyon régóta ismert és olyan közel kerültek egymáshoz, hogy az végül szó került arra is, hogy összeköltöznek és egy párt fognak alkotni, annak ellenére, hogy a szexuális kapcsolat nem volt/lehetett közöttük. (Sajnos az már valamiért nem derült ki, hogy miért nem tették meg végül.)
Az ilyen kapcsolat - kissé tudományosan fogalmazva - moduláris, azaz a felek csak azokat a modulokat rakják bele, amelyeket a kapcsolatban meg szeretnének élni, pl.: szeretnének gyereket, de nem szeretnének közös baráti társaságot, stb., stb. Az a nagyszerű ebben, hogy számtalan variáció lehetséges, és ebben nem köti őket a társadalmi előírások (isten-haza-család, stb.), ill. így sérül legkevésbé a személy önállósága.
A fentiek elgondolkoztatott arról, hogy számomra mennyivel fontosabb egy szeretetkapcsolat, egy érzelmi közösség, mint a szexualitás (amiről ez esetben sem kell feltétlenül lemondani). Sokkal lényegesebb talán a partnerek közti összhang, a közös érdeklődési kör, a tolerancia, a közel azonos mértékű intelligencia, és így tényleg lényegtelenné válik például a nem vagy a szexuális orientáció. Egyáltalán nem gondolom, hogy egy párkapcsolat megoldaná a problémáimat, de eléggé stabilnak gondolom magam, hogy egy ilyet vállaljak.
És beletehetném kedvenc moduljaimat is. :-)
A kérdés az, mi minősül párkapcsolatnak, ha mondjuk az összeköltözést nem tekintjük a párkapcsolat feltételének. Tehát mi kéne ahhoz, hogy pl. a mi kapcsolatunk moduláris párkapcsolatnak minősüljön (eltekintve persze attól, hogy nem kellene felhagynom azokkal a modulokkal, amelyek közösek voltak/vannak köztünk és amelyeket elkezdtem leépíteni). Vagy már az is? Ha már a queernél tartunk: miért is kellenek egy emberi kapcsolatra címkék?
VálaszTörlésÉs mi a C?