6 év után ismét találkoztam Szívem Egyetlen Királynőjével. Egy középiskolába jártunk, egy padban ültünk. Meleg fiú, lány barát? Tipikus meleg sztori? Cseppet sem. Az introvertált és az extrovertált fura kapcsolódása. Barátságunk régi, és visszagondolva elég mély is. Ő volt talán az első hetero, akinek elmondtam, hogy meleg vagyok. Akkor miért is szakadt meg? Nem tudok visszaemlékezni... Elsodródtunk egymástól, majd egy idő után nem volt visszaút a hallgatásból. Ő volt a bátrabb és felhívott. Találkoztunk. Nem változott. Intelligens, nyílt szívű és szarkasztikus mint rég. Mégis valahogy másként beszélgettünk. Mert idősebbek lettünk? Nem. Én változtam meg. Régen is figyeltem az embereket, de nem tudtam megérteni mi zajlik bennük.
Kétgyermekes anyuka, feleség. Angolt tanul és... .... gitározik! Miért nem lepődöm meg? Szerintem bármire képes, oly kreatív. Ha rá gondolok egy szó jut hirtelen eszembe: Szabadság! Szállni szeretne és szárnyai is vannak hozzá. Nos, Felség?
Ha valóban megváltoztál volna, nem biztos, hogy ugyanúgy fel tudtátok volna venni a fonalat. Szerintem ő már régen is látta benned azokat a lehetőségeket, amiket azóta te is felfedeztél (v.ö. egy régebbi kommentváltásunk arról, hogy ismerhet-e a másik jobban minket, mint mi magunk...)
VálaszTörlésLehet, hogy tkp. ő a lámpásod?
Ne reménykedj. :-))
VálaszTörlés