Dorothy késett a Humusz Bárba megbeszélt találkozóról, de nem estem kétségbe, hanem gyorsan megvettem Carl Rogers könyvét a személyközpontú pszichológiáról, és elkezdtem olvasni. :-) Meglepetésemre kerékpárral érkezett, ami számomra azért volt különös, mert eddig úgy gondoltam rá, mint egy urbánus leányra. Meg is jegyeztem, hogy milyen sportos ma. Kiderült, hogy mostanában sokat kerékpározik a városban, ami számomra nagyon pozitív attitüd.
Leültünk beszélgetni és nekem megint az az érzésem jött elő, hogy mennyire üdítő számomra a vele való kommunikáció. Macs szerint köztünk különleges viszony van, mert együtt kezdtünk a Második Alapítványnál és ezáltal jobban ismerjük egymást, több dolog köt össze minket. Ebben van igazság, de nem elhanyagolható Dorothy közvetlen, szeretetteljes természete, ami miatt nekem példakép.
Régen nem sikerült már találkoznunk ezért volt miről mesélnie: egyetem, vizsgák, foglalkozások, melegvilág, pszichológia.
Persze tudtam, hogy nem úszom meg és mesélnem kell magamról és Macsról. A queerségem nem újdonság számára hiszen egy régebbi interjúban erről már beszéltem vele, de a jelenlegi párkapcsolatom úgy láttam érdekli. Nem kellett csalódnom elfogadó és támogató gondolkodásában, miközben erről meséltem neki. Ő volt az a 3. személy, akinél őszinte örömöt vártam és tapasztaltam is ezzel kapcsolatban!
Tíz órakor már kissé csúnyán néztek ránk a bárban, így lassan összeszedelődzködtünk és hazamentünk. Én csupa pozitív gondolattal a fejemben. Köszönöm Dot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése