Egy könyvben olvasom most:
"Éveken át, szinte ameddig csak visszaemlékszem, óvatosan jártam az unalom és a reménytelenség föld alatti kútja fölött, amely a képzeletem vékony, külső rétege alatt lapult meg. Ha túl sokáig állok mozdulatlanul, ha megpihenek, még belezuhanok. Ezért aztán mindig csináltam valamit, klubbokba, moziba jártam. Megváltoztattam a frizurámat."
Mintha csak rólam szólna. Régen lényegében semmit sem csináltam, ma már viszont sok mindent, köztük több (mások számára is) hasznosat, mégis ott lapulnak a háttérben ezek a Kísértetek és várják, hogy rés találhassanak az elfoglaltságok hálóján. Néha megtalálják, előtörnek majd visszabújnak. Talán egyre kevesebbszer, de nem adják fel.
Nemrég egy kérdezz-felelek játékban megkérdezték: - Mi a legjobb és a legszerethetőbb tulajdonságod?
Válaszom ez volt: - A legszerethetőbbet nem én döntöm el. A legjobb a megbízhatóság...
... és egyben ez a legrosszabb is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése