Kicsöng.
Isten: - Halló! Szia András!
András: - Ó... ...helo, megspóroltad a bejelentkezést nekem.
Isten: - Pontosan. Nos, miért hívsz?
András: - Azon gondolkodom, hogy lehet, hogy annyi kiszolgáltatott és gyámoltalan élőlény fér bele az Ő szívébe?
Isten: - Ilyennek alkottam meg. Egy óriási szívet helyeztem abba a kis testbe. Nem volt könnyű elhiheted.
András: - Ezért fáj néha a háta?
Isten: - Nem. Az típushiba. Túl nagy szárnyakat tervezetem neki.
András: - Tehetek én valamit Érte?
Isten (nevet): - Talán ne öleled át túl szorosan! (komolyan): Hát szeresd!
András: - Értem ... ... azt hiszem boldog vagyok Vele.
Isten: - Ennek szívből örülök. De ne feledd, hogy nagyon kell rá vigyáznod!
András. - Mint a szemem fényére.
Isten: - Annál bizony sokkal jobban András.
András: - Igyekezni fogok.
Isten: - Rendben. Most megyek, mert ma még Gabriellel teázom.
András: - Ok. Pusz!
Isten (felsóhajt): - Ó bárcsak ne csinálná ezt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése