Díjban részesült a Meleg szemmel videoblog 20. része.
Mindig csodálva és egyben irigykedve nézem azokat az embereket, akik félretéve félelmeiket felvállalják másságukat tüntetésen, filmben, médiumokban vagy más nyilvános eseményen. Ilyenkor arra gondolok, hogy mennyire hálásnak kellene lennie a meleg társadalomnak ezeknek az embereknek, akik jól, esetleg rosszul, de szívből és meggyőződésből harcolnak értük, és ez mégsem teszi azt, sőt izgágáknak, bajkeverőnek, rossz értelembe vetten "küldetéstudatúnak" bélyegzi őket. Ezekre a felvetésekre azt szoktam mondani, hogy akkor oda lehet menni és lehet jobban csinálni helyettük. Jómagam az évi egyszeri PRIDE-os megjelenésemmel és egyéb szinte láthatatlan tevékenységemmel nem sorolhatom magam közéjük, még ha energiám egy jó részét a közösség szolgálatába is állítom.
Heinrich Heine sorai 1848-ról:
"Ha e szót hallom, „magyarok",
szűknek érzem német zekémet,
..."
Tudom, hogy nem lehet mindenki hős, de örülök, hogy legalább néha közöttük dolgozhatom és egynek közülük még párja is lehetek.
Azok tekintik bajkeverőknek a magukat megmutató aktivistákat, akik szeretnének tovább rejtőzködni. És ezt megnehezíti, ha az emberek látnak olyan kisfilmeket, amikből megtudhatják, hogy leszbikusok léteznek, sőt nem is feltétlenül járnak bomberdzsekiben és Martens-bakancsban; mert a nézőben felmerül, hogy "jé, akkor lehet, hogy a szomszédom is leszbikus?" És akkor a rejtőzködő szomszéd leszbikus lebukik. Amit rövid távon úgy él meg, hogy szar neki, pedig hosszú távon nem az, mert így legalább nem kell a rejtőzködésre pazarolnia az energiáit.
VálaszTörlésÉs szerintem nem kell hősnek lenni ahhoz, hogy valaki bevállaljon egy ilyen szereplést. Pl. mert van, akinek semmi vesztenivalója nincs vele. Nem szeretem, amikor ugyanazzal a mércével mérik mondjuk a nagyvállalat könyvelőjét és a szabadúszó művészt, és az előbbit cseszegetik, hogy miért nem bújik elő, ha a másik megtette. Nyilván őt kirúghatják, a másikat meg nem. Tehát nem gáz az, hogy valaki bevállalja, de az se, ha nem.