Nem vagyok kifejezetten depressziós alkat, de életemet ciklikusan végigkíséri egy múló rosszkedv. Ez a depresszív hangulat kb. kéthavonta utolér, lenyom, majd egy-két nap múlva távozik, de a háttérben ott várakozik a következő alakalomra. Régen ezt azzal magyaráztam, hogy túl sokat unatkoztam, voltam egyedül, túl sok időm volt kínzó gondolatokkal foglalkozni, vagy magamat lesajnálni. A terápia során a doktornő célokat, tevékenységeket kerestetett velem, hogy ezek majd segítenek. Mostanra életemben gyökeres fordulat állt be, nincs időm unatkozni, keveset vagyok egyedül, sok és szerteágazó tevékenységet folytatok, sportolok, van társaságom. A rosszkedv azonban továbbra is menetrendszerűen jön és megy mint egy menstruáció. Hol erősebb, hol gyengébb mentális tüneteket okoz, szimpla rosszkedvtől az életuntságon át az erős szorongásig. Haragszom magamra, mert a felettes énem nyafogásnak titulálja mindezt.
Mostanában sokszor eszembe jut az a távoli ismerősöm, akinek látszólag mindene megvolt: jó munkája, kedves párja, charme-os kinézete, stb. és végül mégis a halált választotta (persze nem tudom tettének igazi okát). Nem tartok itt, de félek, hogy egyszer én is eljuthatok ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése