Tegnap Maccsal és Sztellel a Börzsönyben túráztunk a CEU túracsoportjával, ami összesen 5 főből állt, egy magyar túravezetőből, egy szerb és egy izlandi srácból és (ha jól emlékszem) egy kanadai lányból + Macs állt. Tekintettel arra, hogy angol tudásom erősen közelít a zéróhoz, így nem igen tudtam a beszélgetésekhez hozzászólni, bár meglepő módon elég sok mindent megértettem belőle. (Az izlandi srác például elmondta, hogy ők nem igazán utálják a szomszédos nemzeteket, nem úgy mint a közép-európaiak. Hja, ha a szomszéd több száz kilométerre van úgy én is szeretném :-))
A túra alatt többek között beszélgettünk Maccsal, hogy a portugál caminos utunkkal kapcsolatban neki milyen félelmei vannak és nekem milyenek. Ő aggódik, hogy hogyan értetjük meg magunkat, közben jól beszél spanyolul, ami ugyan biztosan különbözik a portugáltól, de gondolom azért olyan lehet mondjuk mint a szlovák meg a lengyel. Felvetette, hogy talán nem bírja végig a gyaloglást meg a nehéz hátizsákot, aminek teljesen ellentmond, hogy a majdnem függőleges Nyzké -Tatryra is felcipelte. :-)
Én valamilyen oknál fogva nem aggódom a portugál úttal kapcsolatban, sokkal inkább a rotterdami Eurogames-es utazással kapcsolatban. Azt gondolom ez azért van, mert Portugáliában kettesben leszünk, viszont Rotterdamban lehet, hogy külön szálláson, némileg külön helyzetben. Lehet, hogy kénytelen leszek egyedül intézni a dolgokat, és korlátozottan használható nyelvtudásom miatt ez némi nehézséget fog okozni számomra. Ennek pedig az mond ellent, hogy Münchent teljesen egyedül szerveztem és teljesítettem, tehát jó eséllyel képes vagyok rá. Jó hír még, hogy mostanra már a repülőjegy és a vész esetére (nem kapunk hosting house-t) felhasználandó szállás is megvan (bár eléggé drága), így valamennyire megnyugodtam. Mostanra nem is maradt más rettegni valóm csak a repülés, hisz még sosem volt részem benne. :-) Már azért edzettem rá, mert múltkor kimentem Macsért a Ferihegy (bocsánat, kisebbségi komplexusos kormányunk szerinti Liszt Ferenc) 2A termináljához, ahol még akkor voltam utoljára mikor még kétfedeles gépek landoltak ott, és Louis Bleriot kávézott a büfében. A következő szoktatás az indulási oldalon fog történni, mikor anyámékat felrakom a párizsi repülőre, és könnyes búcsút intek nekik. ;-)
Jó, akkor Hollandiában majd a te nyelvtudásodra alapozunk, hiszen a holland hasonlít a némethez :-)
VálaszTörlésA repüléshez való felkészülésben annyit tudok segíteni, hogy NEM mesélem el a velem és ismerőseimmel megesett repülőutas rémtörténeteket :-))