A PRIDE fesztivál alatt Dáviddal beálltam csaposnak a Mystery Bárba. Eredetileg a feladatunk az lett volna, hogy reggel 8 órától délután 15 óráig nyitva tartsunk a PRIDE szervezőknek, akik ott infoközpontot létesítenek (partijegyvásárlás, info, személyes találkozás, HIV szűrés, transznemű parapszichológus tanácsadás!) Mindehhez képest szombat és hétfő között a fenti időszakban 2 db. látogatónk volt, egy idős külföldi bácsi és maga a parapszichológus. A bácsi ivott egy kólát, a parapszichológus félóra tétlenség után távozott, majd másnap bejelentette, hogy nem tud tovább Pesten maradni. :-)
Kedden már két PRIDE szervező is megjelent, akik 3 óra WIFI-zés és nyafogás után távoztak. A parapszichológus helyére Reni állt be, aki lelki tanácsot adott volna az erre rászorulóknak, ehelyett minden nap 10 és 14 között minket szórakoztatott. Azért nem bántam, mert Dávid a szokásos magába (gépébe) fordulóst játszott, azaz, ha minden helyreraktunk és megcsináltunk úgy reggel 9-ig, akkor azután 15 óráig szinte fel sem állt a notebooktól, hanem folyamatosan online játékokat játszott, vagy a Gayromeón ismerkedett. Én vagy dolgoztam, vagy ebook-on szexuálpszichológiát olvastam, vagy futottam a Margitszigeten, vagy napoztam az utca másik oldalán. Szerencsére aznap Macs is bejött és a kedvéért megtanultam cappuccino-t csinálni. :-)
Innentől kezdve kb. 2-3 vendégünk volt per nap, akik egy-egy valamit rendeltek, aztán gyorsan távoztak. Persze a PRIDE-ról senki sem kérdezett.
Pénteken bejött Gazsi, aki szombattól átveszi a boltot, így már hárman üldögéltünk a gépeink mögött. Dávid játszott, én társasházi költségvetést készítettem, Gazsi meg szállást foglalt, és túrát intézett. De legalább úgy néztünk ki, mint egy infoközpont. ;-)
Végül abszurd fináléként megjelent két tűzoltó, akik névtelen bejelentést kaptak, hogy itt tűzveszélyes dolgokat csinálnak (még a sültkolbászt is a vásárcsarnokból hoztuk!) és keresni kezdték a tűzoltókészüléket, meg a tűzriasztási tervet. :-)))) Elmondtuk, hogy ez itt egy magánrendezvény 4 fővel, s a bár csak 15 órakor nyit, ezért mi semmilyen jegyzőkönyvet sem írunk alá. Hagyták magukat meggyőzni és Berci telefonszámával távoztak.
Most az a rossz érzésem kellene, hogy legyen, hogy elpazaroltam az időmet. Mégis azt gondolom, hogy én mindent megtettem, és a többi nem rajtam múlott. C est la vie!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése