Ma volt a szokásos szerdai futásom a látássérültekkel. A mai nap is rám bízták Verát, azt a lányt, aki mindig csak későbbre tud megérkezni a találkozóra, így valakinek el kell kísérnie a futóstadionig. Ismerősként üdvözöltük egymást. Vera elmondta, hogy nem hozott zoknit, így el kell mennünk vásárolni. A villamosmegállóval szembeni Rossmann üzletet jelölte meg célnak, majd egy határozott mozdulattal összecsukta a fehér botját, ami azért érdekes, mert az első alkalommal végig használta miközben vezettem. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy most már megbízik bennem, és ez nagyon jó érzés volt.
Átmentünk az üzletbe, ahol szembesültem azzal, hogy nekem kell női zoknit választanom, hisz Vera nem látja. A zoknikból csak két fajta volt a rózsaszín és a világoskék. Elmondtam Verának miközben azon gondolkodtam, vajon tudja-e melyik szín milyen. Végül a kéket választotta, aztán mentünk a kasszához, ahol a pénztáros hölgy nagyon segítőkész és jóindulatú volt. Segített a kártyaleolvasásban is.
Nekem végig a vásárlás alatt az volt az érzésem, hogy milyen jó ha az emberre szükség van és tud önzetlenül segíteni.
Egy queernek igazán nem okozhat problémát, hogy női zoknit kell vásárolnia :-) De remélem, nem olyat vettetek, ami ereszti a színét, mert gondolom, utána jól eláztatok az esőben...
VálaszTörlés