Múlthét szombaton Csaba megrendezte a német-magyar táncestet. Már a helyszín megtalálása is problémát okozott mert az utcában több 9 szám volt. Az első 9 sz. előtt tanácstalanul üldögéltünk a kocsiban, mikor a teljesen kihalt utcán elment mellettünk egy taxi és bekanyarodott a következő gyárnak udvarára. - Talán ezek a németek. vélekedtem, így utánuk hajtottunk. A taxi megállt a gyárudvaron, melyből egy ugyancsak tanácstalan taxisofőr és 4 középkorú német szállt ki. Minden bátorságomat összeszedtem és megkérdeztem, hogy ők is Csabát keresik-e, ill. elmondtam hogy mi a tanítványai vagyunk és mi is őt keressük. Közben megérkezett a portás és útbaigazította a sofőrt, így végül a következő háztömb előtt megláthattuk Csabát, aki elgondolkozva álldogált a járdán. Nagy örömmel konstatálta, hogy megérkeztünk és még németeket is hoztunk magunkkal.
A táncterem egy nagyon óriási nagy terem volt, ahol körbe a széleken hosszú asztalok voltak, és ahol a németek már vidáman vacsoráztak. Mi a többi magyarral természetesen elkülönülve egy kis asztalnál üldögéltünk míg a vacsora folyt. Csaba elmondta, hogy a vendégek 95%-a hetero, de ne aggódjunk.
Végül Csaba és e német szervező megnyitotta a táncestet, és elkezdhettünk táncolni. Én Maccsal kezdtem táncolni és elő is adtuk a queer táncos párt (szerepcserék), ami valószínűleg tetszhetett a németeknek, mert állítólag sokan figyeltek minket. :-)
Hirtelen a német szervező összehívott mindenkit egy közös táncra, ami abból állt, hogy a követők a belső körbe a vezetők a külső körbe álltak, majd egy induló szerű zenére mindkét kör elindult az ellenkező irányba, hogy a zene végén azzal a személlyel kelljen táncolni, akivel szembe kerültél. A partnereim persze nagyrészt hetero férfiak voltak, akik viszont teljes természetességgel és kedélyességgel vezettek, mintha csak egy partnernőjük lennék! Egy alkalommal pár nélkül maradtam, de ekkor megmentőként odaugrott hozzám a meleg német szervező és eltáncolta velem a kijelölt táncot. :-) Az utolsó körben viszont egy idősebb úrral bécsi keringőt táncoltam, aki valamiért csak a jobbraforgást preferálta, így alig vártam, hogy a keringőnek végre vége legyen.
Az ismerkedéses körtánc után ismét szabad tánc volt, ahol VZs kezdett kisajátítani magának, olyannyira, hogy a rákövetkező közös táncban vele tanultam meg a csárdást, amelyet Csaba tanított meg nekünk.
Mindent összevetve nagyon jól érzetem magam ebben az elfogadó vidám környezetben, habár csekély német nyelvtudásomat csak korlátozottan tudtam használni. :-) Persze ez rólam szól.
Nem tudom, miért gondolják egyesek, hogy a bécsi keringőben elég a jobbra forgást tudni. Én az első melegbálon jártam hasonlóképpen: partnernőm csak jobbra tudott forogni, mindezt egy (élőben nyomott) több mint 10 perces Donauwalzerre, egy rendkívül tömött táncparketten, szmokingban...
VálaszTörlés