Szombaton délután indultam Egerbe Carmennel és Dáviddal. Javában kifelé tartottunk a városból, mikor rájöttem, hogy a GPS-ben kikapcsoltam az autópálya használat funkciót, így most azon kívül próbál a gép Egerbe vinni. (aki ismer tudja, hogy a GPS az egyik leggyengébb pontom) Gyorsan elkezdtem a beállítást, mikor is rádöbbentem, hogy így valszeg véget vetek a 93 óta tartó balesetmentes közlekedésemnek, ezért inkább átadtam a gépet a megdöbbent Dávidnak azzal, hogy: - Tessék játsz vele szépen!
Javára legyen írva, hogy végül is be tudta állítani, bár most látta a programot először. Fél 6 körül meg is érkeztünk a panzióhoz, ahol lelkesen fogadtak bennünket a többiek (Zsolt ragaszkodott hozzá, hogy bűbájos és empatikus legyek, mert szerinte ez benne volt a programleírásban. Grrrr!). Zsolttól megtudtam hova megyünk enni, ezért gyorsan felhívtam az Atyát, hogy csatlakozzon hozzánk, aminek eleget is tett, és így már 9-en, mint a gonoszok mentünk vacsorázni egy helyi pincébe. Érdekes módon a frekventált Szépasszony-völgyben ez volt az egyetlen hely, ami fél 10-ig nyitva volt, minden más kora este bezárt. Jóhangulatú beszélgetést folytattunk míg vártunk az ételekre, csak Berci zsörtölődött a kávén, meg a kiszolgáláson, de ez nála biztos szakmai ártalom. :-) Atyánk most is sziporkázott, ami (és persze a bor) feldobta a társaságot. Nekem mai napig hiányzik az Atya a jókedvével és az örökös csipkelődésével, kár hogy olyan ritkán találkozunk. :-(
A panzióba visszatérve én még egy órácskát voltam fenn, aztán 11 körül végleg lefeküdtem a szobánkba, ami hál istennek egy szinten lejebb volt, mint a többieké, így nem zaklatott senki.
Majd én is gyártok ilyen programleírásokat, amelyek szerint bűbájosnak és empatikusnak kell lenned :-))
VálaszTörlés