Szombaton Maccsal és Sztellel megnéztük a Fekete Hattyú című filmet a Puskinban. A film után beültünk a mozi kávézójába, ahol a lányok elmondták, hogy nekik nem igazán jött be a film. Mostanáig gondolkodtam rajta, de nekem meg igen. A film egy fiatal balerináról szól, aki a teljes életét a balettnek, jelen esetben a Hattyúk tava főszerepének rendeli alá. A lánynak nincs magánélete, az édesanyjával él, aki saját beteljesületlen vágyait rajta kéri számon. Nincs párja, nincsenek barátai, nincs érzelmi, sem szexuális élete, csak a tánc. A nehezen elnyert főszerep azonban magába szippantja őt: látomásai, tévképzetei lesznek, szorong, agresszíven viselkedik, rosszul lesz, akaratlanul cselekeszik, stb. Nagyon sok esemény történik vele, de ezek nagy része csak a fejében, vagy egészen másképp történik, mint ahogy ő érzékeli. A felgyülemlett feldolgozatlan eseménytől és stressztől lassan elveszíti a maradék józan ítélőképességét, addig a pontig, míg a bemutató alatt saját maga számára teljesen valóságszerű módon (ámde csak a képzeletében) leszúrja balerina vetélytársát, és ezzel a tudattal táncol tovább, míg aztán saját maga előtt is kiderül, hogy saját magát szúrta hasba. Hallucinálva, sebesülten tökéletesen végigcsinálja a finálét, hogy aztán a szerep szerint leessen és meghaljon. A közönség az érzelmes előadás végén tapsviharban tör ki és hősnőnk már csak ezt hallja. Szerintem boldog és kielégült, hogy misszióját beteljesítette. Nem tudjuk, hogy meghal-e a végén, de számomra ez nem is fontos.
Nekem a filmben tetszett a fokozatos megőrülés, és az a konok és hősies küzdelem, amivel a lány ezt a szerepet meg akarta csinálni és ezért bármire képes volt. Talán kicsit sok(k) volt benne a sok véres jelenet és jobb lett volna inkább dramatikusabbra venni.
Nos, vajon mi a közös bennem és benne? :-)
A kérdésedre: remélem, nem sok...
VálaszTörlésAmúgy azon gondolkoztam, hogy ha ez a szereplő férfi lett volna, akkor tuti nem az anyjával való kapcsolat vagy a szexualitás (ill. annak hiánya) befolyásolta volna a megőrülését (olvastam pl., hogy John Nash, akiről az Egy csodálatos elme c. film szól, amúgy homoszexuális volt, de a filmben erről sehol semmi), hanem a zsenialitása nem bírta volna a korlátokat. De hát a nőknél ugyebár mindent meghatároz az anya-lánya viszony meg a szexuális kielégületlenség :-((
Azt gondolom inkább azért mutatták Ninát aszexuálisnak, hogy jobban kidomborodjon, hogy milyen nehéz eljátszania a csábító fekete hattyút. Arról nem hallottam, hogy anya-lánya komplexusok lennének inkább anya-fiáról. Nem hiszem, hogy ez a film hímsoviniszta lenne, még ha van is benne férfidominancia.
VálaszTörlésAkkor próbáld meg ugyanezt elképzelni pasi balett-táncossal (mondjuk a fekete hattyú nem jó példa :-), de gondolj valami olyan férfiszerepre, amiben csábítót kell táncolnia). Szerintem ezáltal látja meg az ember a sztereotípiákat, amiket a film nézése közben természetesnek vett.
VálaszTörlés