Különös publikáció

Múltkor Dorothy megkérdezte, hogy miért írok bloggot. Nem tudtam rá egyértelmű választ adni, most már igen. Azért írok bloggot, mert bennem is megvan az az emberekben meglévő igény, hogy megmutassák magukat, gondolataikat. Ezt általában személyes beszélgetésben, csoportos társalgásban, előadásban vagy írásos formában teszik meg. Az első három esetben saját magam miatt korlátozva vagyok. A személyes beszélgetésben általában befogadóbb vagyok mint a partnerem, azaz nagyon érdekel az ő személyisége, a vele történtek, de ez visszafelé keveseknél szokott működni, azaz nem kérdeznek és én ezt úgy értelmezem, hogy nem érdeklem őket. Ez persze nem biztos, hogy igaz, de ettől még ezt érzem. Mindez nem azt jelenti, hogy nincsenek barátaim, hanem inkább azt, hogy kevés a jó ismerősöm. A csoportos társalgásban a helyzet hasonló, itt is az input működik, az output nehezen, főleg, hogy ebben az esetben "versenyezni kell" sok asszertívebb emberrel a figyelemért. Munkámból adódóan előadást ugyan szoktam tartani, de az teljesen szakmai és nem rólam szól, így az könnyebben is megy.  Marad az írásos kommunikációs csatorna, ami csak itt nyílik meg, így én itt "adom ki magamat". Mint a legelső bejegyzésben írtam ennek a rám vonatkozó veszélyei nem zavarnak (habár ez a közlésfajta kontrollálatlanul jut el a felhasználókhoz), sokkal inkább, hogy a bloggban szereplőknek ebből ne legyen hátrányuk. A saját veszélyeimet elviselem, mert tudom, hogy őszintének lenni (és szeretni) mindig kockázatos.