Hétfőn kedélyesen üldögéltem Zsolttal a Mystery bárban, mikor megérkezett Ödön Pumával. Nem örültem a fordulatnak, mert nehezen viselem el őt. Tudni kell róla, hogy Puma azon kisebbségi komplexussal küzdő emberek csoportjába tartozik, akik ezt agresszióval próbálják leplezni. Faluról jött fel Budapestre, ahol azóta elhunyt idős Mentorom szeretője/fia lett. Annyira szükséges számára a dominancia látszatának fenntartása, hogy még a baráti társaságban sem tudja ezt levetkőzni, és szükségét látja mindig valakibe belekötni. Viszonyunk akkor vált feszültebbé, mikor egy ilyen kötekedés alkalmával mindenképp le akart győzni szkanderben, de nem tudott, ráadásul 1 év múlva ismét megpróbálta sikertelenül (néha kétségeim vannak afelől, hogy helyes volt-e így megaláznom, de azt hiszem kénytelen voltam ott és akkor megállítani). Azóta keresi az alkalmat, hogy miként köthetne belém, bár ez nem szokott sikerülni neki, mert hárítom ezeket, így megint csak kielégületlen marad. Négyszemközt konszolidáltan el tudunk beszélgetni, de amint valaki bekerül a kommunikációba, azonnal elkezdi a játszmát. A stratégiám vele szemben az elkerülés, mert nem fontos személy számomra és sajnos nem is látok esélyt a kapcsolatunk javítására. Amit mondott az viszont igen.
Gyorsan megkereste azt a pontot, ahol szerinte a legnagyobb fájdalmat tudná nekem okozni, azaz elmondta, hogy mióta 5 hónapja nem látott legalább 5 évet öregedtem. Ez azért lepett meg, mert rádöbbentett arra, hogy ezek szerint a környezetem azt gondolhatja/gondolja, hogy ez a legnagyobb fájdalmam. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fontos számomra, hogy jobban nézzek ki, mint az átlag korombeli, és néha játszmázom is ezen, de azt bizton állíthatom nem ez az elsődleges prioritásom.
Pumával kapcsolatban még arra is rájöttem, hogy akár hasznos is lehet számomra, ha figyelek rá, mert így akaratlanul is rá tud mutatni az esetleges vakfoltjaimra.
Ha az ember anorexiás és ezt nem is nagyon titkolja, a többség arra a következtetésre jut, hogy a külső a legfontosabb a számára (kivéve azon keveseket, akik tudják, hogy az anorexia nem erről szól). Amúgy szerintem nincs igaza, bár akik gyakran találkoznak, kevésbé látják egymáson a változást...
VálaszTörlésKösz a megerősítést. :-)))
VálaszTörlésA történetben a végső konklúzió szerintem a lényeg, azaz a rosszakarókra is szükségünk van, hogy megtudjuk a hibáinkat, amit esetleg barátaink szeretetből elhallgatnak előttünk.
De ha a szóban forgó barát történetesen egy gonosz boszorkány, nem fogja elhallgatni előled, sőt... :-)
VálaszTörlésHát tényleg nehéz felismerni a gonosz boszorkányokat, mert különböző alakokat tudnak felvenni, mint például Macs(ka), stb. :-)))
VálaszTörlés