Péntek estére Olgi meghívott magához. A telefonba azt mondta, hogy egy táncos játékgépet kapott, amit szívesen kipróbálna velem. A csali az volt, hogy salsázni is lehet vele. Szívesen mentem egyébként is, hiszen Olgit kedvelem, mert kedves és közvetlen. Nos, a gép tulajdonképpen egy négyzetekre osztott szönyeg, amelyben elektronikus érzékelők vannak és a számítógéphez és/vagy a TV-hez köthető. A készülékek biztosítják a zenét (salsa persze nem volt) és az instrukciókat, a szönyegen pedig táncolni,ugrálni kell a képernyőn látható módon. A képernyőn nyilak mutatják, melyik négyzetbe kell lépni. Előre, hátra, jobbra, balra lehet lépni egy lábbal, ill. ugrani kétlábbal. Lehet, hogy elsőre könnyűnek tűnik, de amikor egyre több nyíl jelenik meg a zene alatt, az ember elveszíti a fonalat és csak idétlenül téblábol. Azon kívül, hogy jól kiugrálja magát valaki, még koncentrálni is megtanítja. Két szőnyeg is volt, így közösen is tudtunk táncolni, bár nem egymással, hanem egymás ellen. Persze Dáviddal együtt jól lealáztak, de nem bántam nagyon, meg nekikis jól esett a győzelem. :-)
Kicsit iszogattunk is, és ismét nem álltam meg két decinél, ami hazafelé meg is éreztem. Jól elbeszélgettem Olgival, aki két érdekes dolgot is mondott velem kapcsolatban: 1. Nem tudja behatárolni, hogy domináns, vagy passzív személyiség vagyok.-e? Ez megerősíti androgün személyiségembe való hitemet, azaz, hogy ilyen és olyan is tudok lenni. 2. Mellém egy ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkező személyt tudna elképzelni. Azaz nekem kiegyensúlyozott dominanciájú kapcsolatra van szükségem. Úgy gondolom, ha szükséges bármikor át tudom venni az irányítást és bármikor szívesen átadom azt.
Nos, androgün férfiak, nők jelentkezzetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése