Hosszan írhatnék az egri tánctáborról, de nem teszem. Elég legyen annyi, hogy jól szervezett volt, és jó csapat jelent meg ott. Én és szerintem mindenki jól érezte ott magát. Csak hála és köszönet illeti Csabát és Helént. Helénnel nem sokat beszéltem, de az a kevés is nagyon megfogott. Nagyon vagány, de egyben kedves és őszinte nőt ismertem meg benne.
Általában a táncórákon érezni szoktam a flow érzést, ami annyit tesz, hogy a táncra öszpontosítok, és minden más megszűnik körülöttem. Kegyelmi állapot ez. Most szinte minden alkalommal ezt éreztem.
A táncba bele tartozik a partnerem is, ilyenkor nagyon öszpontosok rá is, szinte minden rezdülését figyelem próbálom kitalálni a gondolatait is. Az gondolom, hogy a tánc kettőnkről szól. Kommunikálunk minden szinten, néha verbális kommunikáció alatt is. Jól-rosszul.
Jelen esetben ez a partner Macs volt. Ismerem már, azt hiszem kb. tudom mikor mit gondol, érez. Tudom mikor nyűgös, fáradt, élénk, érdeklődő, szeretetteli. És mikor telik be nála a pohár, ilyenkor próbálok tompítani, de nem mindig tudok. Az egyik ilyen alkalom akkor jött el mikor B. Peti a folyamatos fényképezésével nagyon felzaklatta Macst, aki kifakadt és én csak tehetetlenül álltam mellettük mint a sóbálvány. Rém kellemetlen volt számomra, mert nem tudtam feloldani a konfliktust, ami talán jobb kommunikációval elkerülhető lett volna. A pillanat elmúlt, és fél órával később láttam, ahogy Macs egy közös tánccal zseniálisan feloldja az egészet. Marha kíváncsi vagyok, hogy ezt tudatosan vagy tudat alól teszi?
Talán legfontosabb tanulsága számomra a tábornak a tánccal kapcsolatban az, hogy a szerepcsere, azaz vezető és követő szerepet cserél mindkettőnk számára érdekes, és izgalmas. Ráadásul a két szerep dupla annyi figurációt tartalmaz személyenként. Próbáltam ezt Maccsal megbeszélni, de látszólag nem vette az adást. Majd később ismét megpróbálom.
Válasz az egyik kérdésre: általában tudat alól vagyok bunkó és aztán tudatosan próbálom megoldani :-))
VálaszTörlés