Szobabérlet

Hosszas vergődés után 1 hónappal meghosszabbítottam Péter szobabérletét nálunk. Igazából szinte biztos vagyok benne, hogy teljesen feleslegesen teszem, mert nem fog semmi sem történni, de megnyugtat, hogy én mindent esélyt megadtam. Kemény feltételeket szabtam, de rákényszerültem erre. Péter most halk és szorgalmas, de már késő. Rossz tapasztalataim vannak, és nem bízom benne. Nem is akarok segíteni, csak lehetőséget nyitok. Hogy jutottunk idáig? Az elején beleadtam mindent, de rá kellett jönnöm, hogy élethelyzetünk, tapasztalatunk fényévekre van egymástól és csak nagyon nagy energiabefektetés által lehetnénk egy szintem. Tévedtem, viselem a következményeit, de itt a vége. Hiába jön jól ki anyámmal, hiába jó a bérleti díj, hiába jó a nyelvtanulás megosztva, november 30 a határidő. Addig is betartatom a szabályokat: a szobám csak az enyém, a bérleti díj (ami mélyen baráti) nem halasztható, a németóra díja nem halasztható. Lehet, hogy sokak szemében geci vagyok, de nem érdekel.