Nagy utazás

Hétfőn véglegesen eldőlt, hogy megyek Münchenbe a hónap végén 3 napra. Múlt pénteken némi tépelődés után, döntöttem és lefoglaltam egy müncheni szállást és megvettem a Münchenben szóló vonatjegyet (railjet, yes!). Egyedül megyek. Miért? Mert azon kevés barátom, aki számításba jöhetne, annak vagy nincs pénze, vagy ideje, vagy 2 in 1. De a hiba nem bennük van, hanem nekem van olyan kevés ismerősöm akik közül csak találnék valakit. Mindegy azt hiszem nem sírdogálnom kell, hanem lépnem. Bevallhatom, hogy félek, hogyan fogom viselni az egyedül utazást, amikor nincs kire támaszkodnom, amikor nincs kivel megosztanom az élményeimet. Ez az út a "ne szarj be András, hanem csináld meg amit elterveztél" című program. Azt gondolom, hogy nem vállaltam nagyon nehezet, és nem fogom tudni magam rosszul érezni. Nappal végignézem a Sehenswürdigkeiteket, és este buziskodok egy kicsit a bárokban vagy a szaunákban.. Mit veszíthetek?