Szerdán és csütörtökön is találkoztam Maccsal. Mindkétszer kettesben voltunk, mert szerdán senki sem akart velünk jönni, csütörtökön meg eleve úgy beszéltük meg. Órákat beszélgetünk egy bor vagy egy tea mellett úgy hogy számomra fel sem tűnik az idő csak már mikor késő van. Néha annyi kérdésem van, hogy Macs válaszai közben újabbak és újabbak jönnek elő, és úgy kell visszafejtenem a fonalat, ha eggyel végeztünk. Lehetséges, hogy az őrületbe kergetem ezekkel. Próbálok egyértelmű és tiszta gondolatmenetű lenni, de ez nem mindig sikerül. Soxor kell megmagyaráznom mire gondolok tulajdonképpen. Annyira jó, hogy (sötét)gondolataimat és ötleteimet valaki objektíven vissza tudja jelezni és nem kell magamban forgatni. Lámpásom Ő, hogy ne kelljen a hideg sötétben tapogatóznom!
(Volt bölcs segítőm már, csak sajnos több mint 3 éve meghalt... ... és talán pótolhatatlan)
A teaházban csak úgy tudtunk leülni, hogy egymás mellé egy dupla karosszékbe. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy egy idő után levette a cipőjét és törökülésbe felém fordulva beszélt tovább. Ez metakommunikáció?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése