Tegnap is egy ici-picit előrébb léptem a nagycsoportos kommunikációban. Egy értekezleten vettem részt, ahol 12-en voltunk. Tudni kell rólam, hogy kb. 5-6 fő feletti csoportban a résztvevők számának növekedésével párhuzamosan csökken annak lehetősége, hogy megszólalok. Ilyenkor átfordulok teljesen megfigyelőbe, és kizárólag akkor tudok megszólalni, ha kérdeznek, vagy közvetlenül/közvetve felkérnek. Hatványozottan igaz ez, ha a csoport ismeretlen személyekből áll. Ilyenkor nem szorongok ugyan, csak egyszerűen valami gát megállít. Hosszú ideje birkózom ezzel, sokáig utáltam magam ezért, mostanában elfogadom és csak vágyakozom a jobb kommunikációra. Érdekes tény, hogy munkámból kifolyólag 20-30-40 tagú csoportok gyűlését vezetem le, és előtt adok elő, ami nem okoz különösen nagy feszültséget számomra (persze, ha éppen nem ellenségesek: akkor fél Xanax) A mostani értekezleten csupa ismerős és számomra kedves ember volt jelen, akiktől nem kellene tartanom, a megszólalás mégsem ment, míg végül mégis erőt vettem magamon és sikerült talán némi értelmes hozzászólást kinyögnöm. Persze nem volt jelentős hozzászólás, de nekem egy kicsi siker volt.
Jól tudom, hogy sosem leszek jó előadó vagy egy társaság középpontja és nem is biztos, hogy ez nagyon szükséges, de jó lenne némi készségre szert tenni, hogy könnyebb legyen az életem. Ezzel együtt azért kielégítőnek találom a személyi kommunikációmat. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése