A Hisztis András című műsor

Szerdán standard órára utazva a metrón sms-t kaptam VZs-től, hogy mégis tud jönni az órára. Mikor leszálltam felhívtam és mondtam neki, hogy mivel múlt héten azt mondta, hogy nem tud jönni én már megbeszéltem Maccsal, hogy helyettesíti. VZs nem örült neki, de elfogadta. 5 percre rá Macs telefonált, hogy késni fog, meg fáradt. Vázoltam neki, hogy éppen most közöltem a rossz hírt VZs-vel, így továbbra is várom. Azt gondoltam, hogy jót tenne Macs lelkének, ha standardezhetne, mert igazából azt szeret, és már nem is akartam tovább kavarni. Végül 5 perc késéssel megérkezett Macs. A pillantásából láttam, hogy fáradt és nyűgös. A bemelegítés alatt leült a székre és a kezébe temette az arcát. Legszívesebben odamentem volna hozzá és megfogtam volna a kezét, hogy érezze vele vagyok. De persze nem mertem, mert féltem, hogy ezt úgy veszi, hogy gyengének tartom és akkor ellen fog állni. Most már azt gondolom, hogy legközelebb mégis meg fogom tenni, mert azt szeretném, hogy tudja, hogy figyelek rá. Nem tudom, érzi-e, hogy fontos számomra.
A standarden eltökélt arccal koncentrálva gyakorolta a számára új lépéseket (eddig csak követett standardet), ilyenkor legszívesebben homlokon csókolnám, de persze ezt aztán végképp nem merem. Nyugodtan tűrte a párban végrehajtott csetlésemet-botlásomat, a következő latinon pedig igyekezet pszichésen támogatni, mikor a szarul sikerült jive forgásaim miatt lassan elindult a hisztis András című műsor. :-)  Látszhatott rajtam a gond, mert Csaba elindította az "András nincs semmi baj" és az "András ez teljesen rendben volt" nyugtató varázsmondatokat, kevés sikerrel. (Valszeg két pofon sokkal jobban hatna.)
Végül mindannyian fáradtan, de jókedvűen távoztunk, tehát megérte a 3 óra flow.