ανδρόγυνο ψυχή: Talán

2010. november 2., kedd

"Talán eltűnök hirtelen, mint erdőben a vadnyom."

Az Életem c. dráma főbb szereplői

András - Androgün Psziché, genderqueer hobbitáncos, profeminista
Macs - mátka, feminista, fénylő lámpás
Zsolt - barát, életművész
Carmen - barát, hetero táncpartner, karma
Sztell - barát, túratárs
Lívia - barát, túra-, falmászótárs
Olgi - barát, hetero rajzművész
Ödön - barát, ortodox monoteista
Dávid - barát, örök pesszimista
VZs - barát, LMBT aktivista, camino
Atya - táncpartner, világias lelkipásztor
Berci - hiperatktív, nagylelkű korcsmáros
Bandi - Második Alapítványista, transz
Ráhel - Második Alapítványista, queer
Kriszti - hetero táncparner, 2x anyuka
Margaríta - hetero ukrán tánctanárnő
Susanne - Meine Liebe Lehrerin
Kate - Második Alapítványista, God save the Queen!
Karlo - Második Alapítványista, túratárs
Szívem Egyetlen Királynője - oh, régi...
Krisztina - táncos
Gazsi - kényszeres túravezető
Imi - kedvenc profi táncosom
Dorothy - Második Alapitványista, a Szeretet
HZs - egy másként gondolkodó
Csaba - tánctanár, reménytelen szerelem
Puma - az agresszív számítógépzseni
Péter - ex

Mese egy Macs(ka) tollából

A bádogember és a kiscica

Mese

Volt egyszer, hol nem volt, még az Üveghegyen is túl, de az M0-son innen, élt egyszer egy narancsszínű kiscica, akit Macsnak hívtak. Az emberek kedvelték, mert vidám volt, játékos, és igyekezett kedves lenni mindenkivel. Sokan használták terápiás macskának, akinek elpanaszolhatták a bánatukat és ö meghallgatta. Sajnos azonban a kiscica néma volt; hangtalan nyávogása nem jutott el az emberek füléig, és dorombolás közben is csak remegett, hangot nem adott ki. Az emberek ezért azt hitték, nem szereti őket – vagy talán nem is képes szeretni – és így igazán közel soha senki nem került hozzá.

Egy napon arra vetődött a Bádogember. A Bádogemberről sokan azt gondolták, hogy nincs szíve, mert a sok rétegnyi bádogpáncél alatt nem vették észre. A Bádogember nagyon szenvedett emiatt, és nagyon magányosnak érezte magát. Ráadásul nagyon szeretett táncolni, de nehezen talált táncpartnert, mert senki sem szívesen ölelte át a hideg bádogpáncélt.

A Bádogember eleinte bizalmatlanul tekintett a kiscicára: túl élénk színűnek és túl rámenősnek vélte. Kiderült azonban, hogy a kiscica is szeret táncolni. A Bádogember annyira vágyott már táncpartnerre, hogy hosszú habozás után felkérte öt. Mivel Macs narancssárga bundája jól szigetelt, öt nem zavarta a páncél hidegsége és örömmel igent mondott. Ahogy szorosan összebújva táncoltak, Macs dorombolni kezdett a maga néma módján. A dorombolás megrezegtette a páncéllemezeket, amelyek egymásnak ütődve halk hangot adtak ki. Így a Bádogember lett az első a világon, aki meghallotta Macs dorombolását és felfedezte, hogy a látszat ellenére képes szeretni.

A tudománytörténészek számára ismeretes, hogy Isaac Newton nemcsak a gravitációval, hanem a macskákkal kapcsolatban is végzett megfigyeléseket (ö találta fel például a macskaajtót). Kevesebben ismerik azt a felfedezését, hogy a macskák orra mágneses vonzást gyakorol az emberi test bizonyos szöveteire (ezért van az, hogy ha egy kiscica hozzánk törleszkedik, nehezen tudjuk megállni, hogy meg ne simogassuk). A tánc közben Macs orra is ilyen hatást fejtett ki a Bádogember szívére, amely elkezdett egyre kijjebb vándorolni bádogtestének sötét mélységeiből. Végül annyira kívülre került, hogy fénye kisugárzott a páncéllemezek közül; mindenki láthatta és rájöttek, hogy a Bádogember is érző lény. Most már akadt bőven jelentkező barátnak is, táncpartnernek is. A Bádogember azonban hálás típus volt. Nem felejtette el a kiscicának, hogy ö hozta felszínre a szívét, ráadásul különlegesnek érezhette magát mellette, hiszen csak ö hallhatta a dorombolását. Ezért, akárhányan is versengtek a szívéért, a kismacskát választotta társául és együtt maradtak az idők végezetéig.

Még nincs

Vége

És remélem, sokáig nem is lesz…

ανδρόγυνο ψυχή

2010. november 2., kedd

Talán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése