Vasárnap reggel is remek időre ébredtem Münchenben. Reggeli után 10 órakor check out-oltam a szállóból átgurultam a Hauptbahnhofra és begyömöszöltem a bőröndömet az egyik poggyászmegőrzőbe. Bementem a belvárosba és sétálgattam még az előző napokban kihagyott utcákon, beültem a dómban és egy másik templomban éppen folyó misére, hallgattam az orgonát és a "meine liebe Schwestern und Brüder im Gott"-ot. Még fel tudtam menni a St. Peter tornyába, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a városra és a bajor alpokra. Indulás előtt eljutottam a szombaton kinézett Löwenbräu Keller kerthelyiségébe, ahol megittam az utolsó müncheni sörömet. 13.17 órakor elindult a vonat a hosszú útra. Most ugyan 2. osztályon utaztam, de ez is teljesen elfogadható volt. A kaját ugyan nem hozták az üléshez, de ugyanazt ehettem a büfében és legalább mozogtam is. 20.39-re érkeztem a Keletibe, de már elég nyűgös voltam (ráadásul Macs is üzent, hogy nincs valami jól). Itthon jó volt látni, hogy a Keleti tiszta csikk és szeméttenger, a Hauptbahnhofon minden teljesen tiszta. Home, sweet home!
Utazási tanulságok:
Kényelmes a vasút (főleg az 1. osztály), marha jó, hogy közel a szálloda és a belváros, de 7 óra utazás az sok(k).
Lelki tanulság:
Meg tudtam csinálni. Minden gördülékenyen ment, kár volt aggódni. Persze, ha nem muszáj nem megyek egyedül, de meg tudom oldani. Hiányzott az élmények azonnali megosztása. (A német szaunák sem jobbak a magyarnál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése