Tegnap standarden VZs-vel táncoltam. Azt hiszem egyre jobban tudok vele táncolni. Persze még nem érzem teljesen a stílusát, de azt hiszem meg fogom szokni. Kicsit talán erőszakosan gyakoroltat, de ha neki ez kell akkor én nem állok ellent. :-) Meg igazából azért vagyunk ott. Egyébként szimpatikus és támogató a viselkedése, így jobban felengedek. Most már sokat viccelődünk és ez jó. Szerintem lassan ő is megkedvel, és bár ő alapból egy nyitott személyiség, de szerintem csak egy bizonyos határig. Sajnos standardben sokat bénázok (sose tanultam igazán), és ezért nem győzök elnézést kérni tőle, amit nagyvonalúan kezel.
Csaba nagyon komolyan magyaráz és mi komolyan figyelünk. Ezt kb. 1 óráig tudom csinálni és onnan kezdődik a szétesés. Mire Macs megérkezik a latinra teljes a dezorientáltságom, azaz elvétem a lépéseket, szegény nem tudja letáncoltatni velem a figurákat. Ilyenkor hevesen magát okolja én meg győzködöm, hogy dehogy. A különbség közte meg köztem, hogy ő spontán vezető, én meg figuraközpontú követő vagyok. Azaz Macs imád sok figurát és ráadásul kombinálva vezetni hanyagabb technikával, én pedig a szabályozott, tömbbökben, szakaszokban gondolkozom - mint a versenytáncosok - részletekbe menően. Ennek ellenére ha rákoncentrálok kitalálom mit akar, és szépen le tudom követni. Ilyenkor elégedettség ül ki az arcára és én meg ennek szívből örülök.
Miért szeretek követni? Mert átadom magam és a másikra figyelek.
ImádNA sok figurát vezetni, ha tudná őket rendesen - a hanyag technika meg nem szándékos :-) De nagyon kedves, hogy úgy állítod be, mintha direkt csinálnám azt, ami alapvetően csak bénaság eredménye :-))
VálaszTörlés