Három fajta ember van a könyvtárban. 1. Szerző, 2. Könyvtáros, 3. Olvasó.
1. A Szerző megírja a könyvet, alkotni tud újat: szépet-csúnyát, jót-rosszat, érdekeset-unalmasat, stb. Csak megteremteni tudja a művet, de fenntartani már nem. A társadalom 10%-a.
2. A Könyvtáros megőrzi a könyvet, fenntartja, közvetíti, elérhetővé teszi. Nem tud könyvet írni. A társadalom 30%-a.
3. Az Olvasó olvassa, átlapozza, felhasználja, ignorálja, ellopja, széttépi a könyvet. Sem megírni, sem megőrizni nem tudja. A társadalom 60%-a.
Könyvtárosnak születtem. Vajon van Szerző, aki rám bízza művét? Vajon akarok-e egyáltalán könyvtáros lenni? Vajon tudnék-e Szerző lenni? Vajon lehetnék-e boldog Olvasó? Vajon ...
A Szerzők (akiknek arányát szerintem akkor is túlbecsülöd, ha a sakkfeladványok kitalálóit vagy az új palacsinta-töltelékek megalkotóit is közéjük számítjuk) egyben Olvasók is kell hogy legyenek, hiszen nem a semmiből pattannak elő az ötleteik, hanem mások írásainak hatására. És ilyen módon - legalábbis bizonyos fajta Szerzők - könyvtárosi munkát is végeznek, továbbadva mások tudását az utókornak. Meg persze a sajátjukat is tovább kell tudniuk adni. Egy igazán jó Szerző szerintem hozzájárul a műve fenntartásához, és ilyen módon egyben Könyvtáros is.
VálaszTörlésNa ja, szegény Szerzőknek sok dolguk van. És pont emiatt olykor nem jut energiájuk azokra a dolgokra, amik igazán fontosak az életben.
Persze a szerepek sarkítva vannak a rájuk legjellemzőbb tulajdonságot kiemelve. És igen: a 10%-ban már az új palacsinta-töltelékek megalkotói is benne vannak. :-)
VálaszTörlés