Másnap már 7 órára a menedékház éttermében kellett lennünk a reggeli miatt. Sztell még az este megígérte, hogy fél hétkor átjön, persze nem tudhatta, hogy mi Maccsal már elég öregek vagyunk ahhoz, hogy hajnalban magunktól felkeljünk.:-) Mi reggelire rántottát kértünk, ami jó volt, és számomra elég is. Roland azért panaszkodott egy kicsit. Mivel 8-ra már teljes menetfelszerelésben kellett a ház előtt gyülekezni ezért gyorsan csomagolni kezdtünk. Macs előre bejelentette, hogy most becsomagolja a hálózsákját, azaz elindul a Macs vs. Hálózsák nevű pankrációs küzdelem. A kíméletlen összecsapás alatt (miközben hol Macs, hol a Hálózsák került fölénybe) sikerült összepakolnom és elszaladnom WC-re. Mire visszatértem Macs csapzottan, de üdvözült mosollyal fogadott, a Hálózsák pedig megtörten, duzzogva kucorgott a köpenyében. :-))
8-kor már mindannyian a ház előtt várakoztunk. Sztell engedve vágyainak mindenkit (magát is), minden lehetséges pozícióban lefényképezett. A fényképek címei: Sztell a ház/terasz/hegyek előtt/alatt/felett/között, Rolanddal/Roland nélkül, hótalppal/síbottal/hátizsákkal és ezek bármelyik kombinációja. ;-)
Lefelémenet azon gondolkodtam, hogy mióta tudok teljesen függőlegesen terepen menni, de úgy nézett ki, hogy sikerül. Persze mire leértünk a buszhoz már fájtak a lábujjaim, mert lefele a bakancs elejéhez szorulnak. Kipakoltunk a buszban és elindultunk az aznapra kijelölt útra. Gyönyörű idő volt a nap sütött, így Rolandtól kértem egy kis naptejet. Készségesen adott nekem is meg az egy lánynak is, mire végül kiderült, hogy a tej szavatossági ideje 1 éve lejárt. Nem látszott túlságosan meglepődöttnek, inkább csalódottnak, hogy nem tudott megszabadulni tőle. :-)
4 órát gyalogoltunk a mélyhóban a hegyoldalakon, most láthattam a talpak igazi hasznát. Vezetőnőnk, egyszer még így is combig süllyedt a hóban és csak a talp lecsatolásával tudott szabadulni a fogságból. A hegynyeregben pihentünk egy félórát, majd egy sípályán meredeken lefelé lementünk a várakozó buszhoz. Lefelé Sztellel maradtam, akivel remekül elbeszélgettünk, nagyon kedves lány :-)
Hazafelé az úton még megnéztük a Robin Hood legújabb amerikai borzalom feldolgozását, ami az eredeti történet előzményéről szólt. Lady Marion a film szerint egy kemény, ám a választott férfi előtt elolvadó nő, amit Macs felrót a filmnek.
- A férfiaknak szükségük van egy kemény nőre. - jegyeztem meg.
- Akkor már értem, miért barátkozol velem. - mosolygott Macs.
- Így van Úrnőm! - válaszoltam. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése