2010. december 5., vasárnap

Anorexia

Szombaton reggel nekiindultunk a nagy, 16 km.-es Zebegényi túrának Maccsal. Szükséges is ilyen túrákon részt vennem, mert fel kell készülnöm a januári szlovákiai hótalpas túrára, amit nagyon várok már, mert kíváncsi vagyok, hogyan fogom bírni, meg biztos nagyon szép és érdekes lesz. Vártam ezt a túrát is, mert lehetséges volt, hogy eljön rá Macs egy Stella nevezetű barátnője, aki a hótalpas túrán is részt fog venni és jó lett volna megismerni előbb, de sajnos nem jött. A túra elején elég kis hóban mentünk, patakon keltünk át, a fákon már nem volt hó, amit sajnáltam, mert jobban szeretem, ha a fák is havasak és nem olyan kopaszok. A túra közepén azonban egy szakaszon felkapaszkodtunk egy 200 m-es emelkedőn, ahol a hó olyan 20 cm.-es lehetett és a fák ágain a jég szikrázóan csillogott. A tetőn állt egy terméskőből épült kilátó, amelyre teljes felületen ráfagyott a víz és úgy nézett ki mint a jégtündér által elvarázsolt vár. Ez a rész különösen szép volt.

Maccsal sok mindenről beszélgettünk többek között kiderült, hogy ő komolyan anorexiásnak gondol engem és, hogy én ezt nem gondolom magamról azt a betegségtudatom hiányának tudja be. Meglepődtem mert eddig azt hittem, hogy csak tréfából említi meg néha, nem éreztem aggodalmat tőle ez ügyben. Most viszont mivel szavára adok, el kellett gondolkodnom. Az étkezéseimből valóban elhagytam a reggeli péksüteményt és a kenyeret, ami 2 kiló súlycsökkenést eredményezett, eltűnt a hasamról a zsírréteg (amit az intenzív, rendszeres mozgás sem tudott eltüntetni), de sajnos az arcom is beesett mivel már eddig sem volt máshol zsírfelesleg rajtam. Teljesítménycsökkenést, fáradságot nem tapasztaltam magamon. Elolvastam az anorexiáról és tüneteiről írtakat, de ezek egyike sem jellemző rám:
  • testsúlycsökkenés (Testtömegindex 17,5 alatt), melyet a beteg saját maga ér el a táplálékfelvétel csökkentésével, diuretikumok, étvágycsökkentők, hashajtók használatával valamint excesszív sportolással
  • fokozott félelem az elhízástól
  • nők esetében a menstruáció elmaradása (talán ez :-) )
  • a beteg testképe torzult, mások testét reálisan meg tudja ítélni, magát nem
  • előjele lehet a testsúly 10%-ának elvesztése két héten belül.
A dilemma viszont adott, mert ha visszahízom, akkor ugyan jobb lesz az arcom, de visszajön a férfiakra jellemző sörhasszerű képződmény, amit nem igazán viselek el. Egyenlőre tanácstalan vagyok.

1 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy nem fedezed fel magadban a "fokozott félelem az elhízástól" nevű tünetet :-) Mindenesetre nem akartam hipochondriát okozni; nem gondolom, hogy konkrétan orvosi értelemben vett anorexiáról lenne szó (egyelőre...), csak ettől még aggasztónak érzem a helyzetet.

    VálaszTörlés