Maccsal sok mindenről beszélgettünk többek között kiderült, hogy ő komolyan anorexiásnak gondol engem és, hogy én ezt nem gondolom magamról azt a betegségtudatom hiányának tudja be. Meglepődtem mert eddig azt hittem, hogy csak tréfából említi meg néha, nem éreztem aggodalmat tőle ez ügyben. Most viszont mivel szavára adok, el kellett gondolkodnom. Az étkezéseimből valóban elhagytam a reggeli péksüteményt és a kenyeret, ami 2 kiló súlycsökkenést eredményezett, eltűnt a hasamról a zsírréteg (amit az intenzív, rendszeres mozgás sem tudott eltüntetni), de sajnos az arcom is beesett mivel már eddig sem volt máshol zsírfelesleg rajtam. Teljesítménycsökkenést, fáradságot nem tapasztaltam magamon. Elolvastam az anorexiáról és tüneteiről írtakat, de ezek egyike sem jellemző rám:
- testsúlycsökkenés (Testtömegindex 17,5 alatt), melyet a beteg saját maga ér el a táplálékfelvétel csökkentésével, diuretikumok, étvágycsökkentők, hashajtók használatával valamint excesszív sportolással
- fokozott félelem az elhízástól
- nők esetében a menstruáció elmaradása (talán ez :-) )
- a beteg testképe torzult, mások testét reálisan meg tudja ítélni, magát nem
- előjele lehet a testsúly 10%-ának elvesztése két héten belül.
Örülök, hogy nem fedezed fel magadban a "fokozott félelem az elhízástól" nevű tünetet :-) Mindenesetre nem akartam hipochondriát okozni; nem gondolom, hogy konkrétan orvosi értelemben vett anorexiáról lenne szó (egyelőre...), csak ettől még aggasztónak érzem a helyzetet.
VálaszTörlés